Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - Szerzőink

E SZÁMUNKBAN „Megértem azokat, akik szerint megfoszt­juk a gyerekeket a gyermekkor varázsától, ha túlságosan erőltetjük bennük a kétel­kedést, és a legkevésbé sem vagyok híve annak, hogy elvegyük tőlük a varázst. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a va­lóság sokkalta nagyobb csodákat hordoz. A tündéreket és a manókat nyugodtan fel le­het cserélni a csillagokkal, a galaxisokkal és a mikroszkópban elénk táruló látvánnyal - vagy a létezésünkkel kapcsolatos olyan lenyűgöző tényekkel, mint például az, hogy hány véredény van a szervezetünkben. [...] A csodák értékét valamiképpen csök­kenti, hogy egyszerűen azért működnek, mert csodák.” Richard Dawkins (Richard Dawkins újrafelfedezése) „Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy az evo­lúcióelmélet, valamilyen végső, megdönt­hetetlen bizonyíték nélkül ugyanarra kárhoztatott, mint tárgya, az élő létezők változásai: magának a teóriának is foly­ton alkalmazkodnia kell a körülötte-benne megjelenő újdonságokhoz, (»életteréhez«, az új felfedezésekhez), cserélnie kell alkotó­elemeit, változtatnia kell referenciáin, mű­ködésén (»metabolizmusán«), ám mindezt úgy, hogy ne veszítse el teória-jellegét - ugyanúgy, ahogy az élet is ugyanaz az élet marad, bármilyen körülmények között, melyek megengedik azt, hogy alkalmaz­kodva bár, de ott, ahol van, fennmarad­jon.” Péter Árpád: Beszéd-fosszíliák. Az evolúció-diskurzus rétegei

Next

/
Thumbnails
Contents