Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Friedrich Melinda: A hatalom-akarás legyőzése Franz Kafkánál és Otto Grossnál (tanulmány)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK rült kivívnia az egyén szabadságát. A forradalmak sorra elkorcsultak, [...] és végül sietve igazodtak az általánosan érvényben lévő normákhoz. Azért buktak el, mert a tegnap forradalmárja magában hordozta az autoritást” (Gross 2006, 59). Nem fenyeget-e ez a veszély minden forradalmat? Hisz a forradalom maga is hatalom-akarás. A hatalom-akarással szemben pedig Gross szerint a kapcsolat akarása [Wille zur Beziehung] az, ami felszabadítandó (Gross 1919). Ha a Gross által tervezett folyóirat nem is jött létre, Kafka mégis Gross társa volt a hatalom-akarás ellen vívott harcban, amelyet Grosshoz hasonlóan részben saját apja ellen vívott. Kafka életében a hatalom-akarás legyőzésére tett kísérlet talán legszembetűnőbb példája apjához írt, de a címzetthez soha el nem juttatott levele, a Levél Apámhoz. A hatalom felé nem hatalom-akarással fordul, hanem épp ellenkezőleg: a levél eszközével a grossi értelemben vett kapcsolat-akarást valósítja meg. Az 1919 novemberében- Franz Kafka 36 éves volt ekkor - írt „óriás levél” (Kafka 1981, 590) közel 60 gépelt oldalnyi terjedelmével is csak „túlontúl hiányos” válasz az apának ama kérdésére, miért állítja fia, hogy fél tőle. Mi indította Kafkát e levél megírására? Az okok egyike feltehetően az apjához való problematikus viszonyban keresendő, amelyet így jellemez Felicének: „Említettem már, hogy én bámulom az apámat? Hogy ő az ellenségem, én meg az övé, az, mint tudod, a természetünkben gyökerezik, de bámulni legalább annyira bámulom őt, mint amennyire rettegek tőle. [...] tudván tudom, hogy az apámmal szemben mindig alulmaradok, és ez alighanem sokkal jobban bántja őt, mint engem. [...] De a vele való kapcsolatomban talán az a legkülönösebb, hogy képes vagyok a végsőkig együttérezni és szenvedni- ha nem is vele, de őbenne” (Kafka 1981, 325,1913. aug. 24-én kelt levél). Egymáshoz való ellenséges viszonyuk szinte törvény- szerű: a fiú szűkszavú, emberkerülő, mogorva, önző, képzelt és valóságos beteg (Kafka 1981, 327; levél Felice apjának, Carl Bauer úrnak); csenevész, csöndes, félénk, tétova, nyugtalan ember (Kafka 2011,7). Az apát ellenben erő, egészség, jó étvágy, harsány hang, önelégültség, fölényesség, önbizalom és mindenki mással való elégedetlenség jellemzi. A levél kétségbeesett szabadulási kísérlet 64
