Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Friedrich Melinda: A hatalom-akarás legyőzése Franz Kafkánál és Otto Grossnál (tanulmány)

ELNYOMÁSOK

ÉS FELSZABADULÁSOK

a zsarnoki függőségtől, a bűntudattól és a tehetetlenség érzésétől. E szabadulásra Kafka javaslata a „kétoldalú bűntelenség” (Kafka 2011, 59), amellyel mind önmagát, mind apját megnyugtató módon fölmenti a terhelő felelősség alól: ellenséges viszonyban vagyunk egymással, „de csak éppen mert A te vagy, és В én vagyok” (uo.). Továbbá: „[Tjeljesen ártatlan vagy elidegenülésünkben. De éppily teljesen ártatlan vagyok én is. Ha rá tudnálak bírni ennek elismerésére, akkor [...] valamiféle békét köthetnénk, s meg ugyan nem szűnnének, de legalább enyhülnének szüntelen szemrehányásaid” (Kafka 2011, 6). Az apa fölmentése is a bűntudattól való szabadulás része, hiszen az apa hibáztatása megint csak bűntudatot keltő. Érdekes, hogy a levél korábbi, feltehetőleg 1918- ból származó, töredékes változatában Kafka apjával való kapcsolata elhibázottságáért minden bűnt magára vállal: „Abban [...] bizonyára egyetértünk, hogy az elmúlt években viszonyunk csaknem elviselhetetlen volt. [...] E viszony elviselhetetlenségéért a felelősséget én, csakis én viselem” (Kafka 1994,207). Apja ellen vívott harcában a fiú már kisgyermekként legyőzetett: „most, bár újra és újra alulmaradok, becsületből nem hagyhatom el a harcteret” (Kafka 1981, 396, 1921. 12. 2-án kelt naplóbejegyzés). A harctér elhagyása jelenthette volna az esetleges kiutat az apától való gyermeki függőségi viszonyból, és egyszersmind ez lehetett volna a hatalom-akarás legyőzésének útja.

A levél soha nem jutott el a címzetthez. Milenához írt leveleiben Kafka többször említi „az egyébként rossz, fölösleges” (Kafka 1981, 644) levelet, amelyet „még” nem adott át apjának, de Milenának szívesen megmutatna

.13 Ebből kitűnik, hogy Kafka készült ugyan a levelet átadni, de ezt valamilyen okból nem tette meg. Valószínűleg azért, mert megelégedett - vagy inkább beletörődött - a képzeletbeli válasszal, amellyel a levél végén Hermann Kafka szolgál. Ennek egy részlete is jól példázza az apa hozzáállását, meg nem értését: „Te azt állítod, hogy megkönnyíteni a dolgomat, ha a hozzád való viszonyomat egyszerűen a Te hibáddal magyarázom; én azonban azt hiszem, hogy látszólagos erőfeszítésed ellenére, Te sem nehezebbé, hanem inkább nyereségesebbé teszed a magad számára a dolgot. Először is: Te elhárítasz magadról minden [... ] felelősséget [...]. De ha én aztán, olyan nyíl13 Katka 1920. június 21-i levele Milenának: http://homepage

. univie.ac.at/werner.haas/1920/ mi20-029.htm. Lásd az 1920. július 4/5-i levelet is: http:// homepage.univie.ac.at/werner. haas/1920/mi20-037.htm

65