Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Friedrich Melinda: A hatalom-akarás legyőzése Franz Kafkánál és Otto Grossnál (tanulmány)

ELNYOMÁSOK.

ÉS FELSZABADULÁSOK

(uo.). A gyermek harca a felnőttel, a saját harca az idegennel: immár egészen közel járunk ahhoz, amit a „hatalomakarás legyőzése” Kafka és Gross számára jelenthetett.

E kérdés megválaszolása előtt szükséges a fogalom előzményeinek megértése. A fogalom eredete Nietzsche A hatalom akarása című művéhez nyúlik vissza. A hatalom akarása nyilvánvalóan már Nietzschénél is egyfajta ösztönös erőként jelenik meg: „a hatalom akarása primitív indulatforma, minden egyéb indulat csak ebből formálódik” (Nietzsche 2002, 297). Olyan ősi erő, amelyben Nietzsche „minden változás végső okát és karakterét” ismeri föl (Nietzsche 2002, 295). Innen kölcsönözte Adler az individuálpszichológia számára a hatalmi törekvés vagy hatalomratörés terminusát, amely azonban ellentétes a nietzschei fogalommal (vő. Sperber 1983). Az Adler- féle hatalmi törekvés a fogyatékosságérzésből indul ki, a személyiség egyik fő hajtóereje, „melynek az a rendeltetése, hogy a külvilággal szemben fölényre vezessen” (Adler é.n., 58).10 Adlernél a hatalomra törő akarat egyértelműen negatív fogalom, „a hatalomra éhes ember rendkívüli bizonytalanságának” bizonyítéka (Sperber 1983, 107). A fogalmat Adlertől Stekel változatlan jelentésben, de saját személyiség-elméletébe illesztve emeli át, harmadikként a freudi nemi ösztön és a saját kriminális ösztön fogalma mellé. A fogalom a stekeli kontextusban is negatív értelemmel bír: „Sajnos a gyermekek a legtöbb esetben csak ártatlan alanyok, akiken a nevelők racionalisztikus okokból »hatalom-akarásukat« [Willen zur Macht] gyakorol ják, míg a brutális ösztönök megbújnak a nevelés ürügye mögött” (Stekel 1921a, 497). Stekelnél a hatalom akarásával szemben megjelenik az „erkölcsiség akarásának” [Wille zum Ethos] fogalma (Stekel 1921a, 319).

Otto Gross Freud kutatásaira Nietzsche kutatásainak közvetlen folytatásaként tekint (Gross 1909, 48). Elméleteiben meghatározó szerephez jut néhány nietzschei alap- gondolat. Erről tanúskodik például Gross tipológiája és a műveiben fellelhető számos, Nietzschére való utalás.11 A hatalom akarása Gross tanaiban az adleri értelemben vett „kóros én-ösztön” (Gross 2000,128) egy másodlagos, patologikus jelenség (Gross 2000, 127). Eredeti formájában egyike az ember két veleszületett ösztönének - ezek Gross szerint: az őseredeti, romlatlan szexualitás, amely a

10 Az adleri irányvonalat Freud mindvégig élesen kritizálta. Ö így foglalja össze Adler alaptézisét: „Rendszerének alapgondolata (...) úgy hangzik, hogy az egyén érvényesülési szándéka, hatalomra törő akarata az, ami „férfi-tiltakozás” formájában (...) dominá- lóan megnyilvánul” (Freud 1993, 107).

11 Gross azt vallotta, hogy „minden érték radikális átértékelését (...) két nagy gondolkodónk idézte elő: Nietzsche azzal, hogy feltárta a lelki élet mélységeit, és S. Freud az ún. pszichoanalitikus technika felfedezésével" (Gross 2006, 57). Nietzsche hatásának nyomairól Gross műveiben lásd Gasser 1997.

61