Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Friedrich Melinda: A hatalom-akarás legyőzése Franz Kafkánál és Otto Grossnál (tanulmány)

ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK gyermek fizikai és pszichikai kontaktusra való törekvésé­ben nyilvánul meg, és a saját individualitás megőrzésére irányuló ösztön. E két ősi késztetés azonban a környezet nyomásának hatására kibékíthetetlen ellentétbe kerül egymással. A szülők - a társadalmi normák képviselői és közvetítői - nem biztosítják feltétel nélkül a gyermek számára oly nélkülözhetetlen szeretetet: „a magány fel­oldását, a kapcsolat létrejöttét a gyermek környezete az engedelmesség, az alkalmazkodás és a saját akaratról való lemondás feltételéhez köti” (Gross 2000,150). A gyermek magánytól való rettegésére így válaszol a család: „Légy magányos, vagy válj hozzánk hasonlatossá” (Gross 1914, 530). „Egyetlen ember sem tud már gyermekként lemon­dani a szeretetről. Ez lehetetlen. [...] A magánytól való félelem arra kényszeríti a gyermeket, hogy alkalmazkod­jon” (Gross 1914, 530). A gyermek akarata bekebelezi az idegen akaratot, így olyanná válik, mint a többiek, akik körülveszik őt. A gyermek magányosságtól való félelmé­nek kényszerítő hatására alakul át tehát az eredeti, indivi­dualitás fenntartására irányuló ösztön hatalom-akarássá (Gross 2000, 85). Azáltal, hogy a szexualitás mint kon­taktusra való törekvés mazochisztikus jelleget ölt, a saját egyéniségünk megőrzésére irányuló törekvés pedig kó­ros mértékben felerősödik és hatalomakarássá alakul, e két ösztön ellentétpárrá formálódik: a megbetegítő belső konfliktusért „az adleri értelemben vett kóros énösztön, a hatalom-akarássá és a freudi, minden perverziót magá­ban foglaló, pszichoneurózist kiváltó szexualitás” szem­bekerülése felelős (Gross 2000, 128). Gross a pszichoa­nalízis módszerének segítségével azért küzdött, hogy az egyén megőrizhesse individualitását, és visszatérhessen ősi, veleszületett természetéhez, mely „két fő értékre, a szabadságra és a kapcsolatra törekszik” (Gross 2000, 119.). Nietzschéhez visszakanyarodva azonban azt kell látnunk, hogy a „szabadságvágy, a függetlenség óhaja, va­lamint az egyensúlyra, békére, koordinációra törekvés” a hatalom-akarás álcázott fajtái (Nietzsche 2002, 327). Otto Gross egész életében „az erőszak legősibb for­mája, az apa és az apajog ellen” harcolt (Gross 2006). E küzdelemben Franz Kafka személyében is szövetségesre talált. A soha létre nem jött folyóirat címe azt sugallja: a hatalom-akarás legyőzendő, de harc által, ami viszont magában hordja az agressziót. Gross az apajog uralmának 62

Next

/
Thumbnails
Contents