Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Friedrich Melinda: A hatalom-akarás legyőzése Franz Kafkánál és Otto Grossnál (tanulmány)

ELNYOMÁSOK

ÉS FELSZABADULÁSOK

5 Sophie Templer-Kuh, szül. 1916. Gross legfiatalabb lánya, a Nemzetközi Otto Gross Társaság tiszteletbeli elnöke.

6 A hivatkozott levél forrása: http://homepage.univie.ac.at/ werner.haas/1920/mi20-032.htm.

még az utazótáskák között rejtélyes hallgatásba burkolózó csecsemő5 is [...]) tanácstalan hangulata valamiképpen Krisztus híveinek hangulatára emlékeztetett, ahogy a megfeszített alatt álltak. Én akkor éppen Budapestről jöttem, ahova menyasszonyomat kísértem, és akkor, teljesen elhasználtan, Prágába tartottam a véröklendezés elébe. Gross, a feleség és a sógor ugyanazzal az éjszakai vonattal utaztak. Kuh [...] fél éjszaka dalolt és lármázott, az asz- szony egy sarokba kuporodott a piszokban - csak a folyosón volt helyünk - és aludt [...]. Gross majdnem egész éjszaka mesélt nekem valamit (kis megszakításokkal, mialatt valószínűleg beinjekciózta magát), legalábbis úgy tűnt nekem, mert tulajdonképpen semmit sem értettem. Tanítását egy bibliai részen keresztül szemléltette, amelyet nem ismertem, de gyávaságból és fáradtságból nem szóltam. Szüntelenül ezt a részt boncolgatta, szüntelenül új anyagot hozott, szüntelenül a helyeslésemet követelte. Mechanikusan bólogattam, míg ő majdnem elmosódott a szemem előtt. Egyébiránt azt hiszem, éber értelemmel sem fogtam volna fel, a gondolkodásom hideg és lassú, így múlt el az éjszaka. [... ] Prágában már csak futólag láttam.”6 Kafka leírása megerősíti a Grossról mások által is alkotott képet. Gross egyik barátja, Erich Mühsam anarchista író is megállapítja, hogy a Gross-szal folytatott beszélgetésekben van valami, „ami erősen magával ragadó és szuggeráló. Ami igazából fáraszt és elterel engem, az a folytonos beállítottság egy monomán ember szokatlan terminológiájára” (Mühsam 1912. szept. 13., idézi Hirte 2000, 29). Egy júliusi estén Prágában, Max Brodnál újabb találkozásra kerül sor: „Gross egy folyóirattervet talált ki, amely Kafka érdeklődését nagyon fölkeltette” (Brod 1974, 140). Kafka még hónapokkal később, 1917 novemberében is lelkes hangvételű levélben ír Brodnak: „Kérlek, írd meg Werfel címét. Ha nekem egy folyóirat hosszabb időn keresztül vonzónak tűnt (pillanatnyilag természetesen mindegyik), akkor az Gross doktoré volt, azért, mert úgy tűnt nekem, legalábbis azon az estén, hogy bizonyos személyes elkötelezettség tüze lobbantotta életre. Annak a jele, hogy egy törekvés személyesen köt egymáshoz embereket: ennél több egy folyóirat talán nem is lehet” (Kafka 1975,196). A folyóirat Gross által javasolt címe Lapok

58