Irodalmi Szemle, 2014

2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Friedrich Melinda: A hatalom-akarás legyőzése Franz Kafkánál és Otto Grossnál (tanulmány)

I

ELNYOMÁSOK

LS FELSZABADULÁSOK

a hatalom-akarás legyőzéséért [Blätter zur Bekämpfung des Machtwillens] lett volna.

Még mielőtt írásom tényleges tárgyára, e legyőzendő hatalom-akarás mibenlétére rátérnék, egy rövid kitérőt teszek a pszichoanalitikus Wilhelm Stekel személyére, aki szintén kapcsolódási pontot jelent Franz Kafka és Otto Gross között. 1917. szeptember 22-én Kafka arra kéri Felix Weltsch barátját, hogy legyen olyan kedves és írja ki számára a Störungen des Trieb- und Affektlebens második kötetéből (Onanie und Homosexualität)7 Az átváltozásról található öt sort.8 A kötet szerzője Dr. Wilhelm Stekel, „aki Freud elméleteit aprópénzre váltja” (Kafka 1975, 169). Wilhelm Stekel volt az egyetlen pszichoanalitikus,

7 Stekel 1921,439.

* Stekel Kafka elbeszélésére egy homoszexuális páciens esetleírása kapcsán hivatkozik. Kísértetiesnek tűnik fel a körülmény, hogy a páciens különös félelmet érzett a fertőzésekkel, különösen a tuberkulózissal szemben: „Meg volt győződve arról, hogy fiatalon fog meghalni tuberkulózisban” (Stekel 1921,439).

aki Otto Gross mellett kiállt és írásaira hivatkozott, amikor a pszichoanalízis fő áramlata jobbára már agyonhallgatta. 1914-ben Otto Gross kezelését is elvállalta. Stekel neve nem sokkal később, 1917. november elején még egyszer felbukkan Kafka leveleiben: „A »szorongás a személyiségért« [Angst um die Persönlichkeit], amit Stekel egyszer a fejemre olvasott - és még tömérdek hasonló betegére -, való igaz, él bennem, ám úgy találom, hogy ha nem azonosítjuk is »a lélek üdvéért érzett szorongással«, teljesen természetes dolog; hiszen mindig megvan a reménye, hogy az embernek egyszer szüksége lesz »az ő személyiségére«, vagy épp másoknak lesz szüksége rá, tehát készenlétben kell tartani” (Kafka 1981, 532). A fenti sorok arról tanúskodnak, hogy Kafka nemcsak olvasta, de értelmezte is Stekelt. A „szorongás a személyiségért” terminust a freudi pszichoanalízis nem ismeri, Stekel műveiben azonban többször is megjelenik, bár nem szó szerint ebben a formában. Stekel több helyen említi, hogy ,,[a]z egész élet harc énünk érvényesítéséért” (Stekel 1921b, 216), „a személyiségért, a saját én érzéséért” (1921b, 463). Egy másik munkájában személyiség-érzésről beszél, amelyet „én-érzésnek is nevezhetnénk” (Stekel 1921a, 379). A „szorongás a személyiségért” mindazonáltal rokoni viszonyt mutat egy Gross elméletében kulcsszerepet játszó fogalommal, amelyet Gross a saját individualitás megőrzésére irányuló ösztönnek, vagy „veleszületett, saját lényünk megőrzésére irányuló törekvésnek” (1914, 530) nevezett.

59