Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Pataky Adrienn: „A művészet kegyelméből a politika átlényegül” (tanulmány)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK az emlékezés etikáját úgy formálja esztétikai minőséggé, hogy (csekély számú kivételtől eltekintve) a versek mégsem válnak valamiféle politikai gyakorlat megalapozásának egyszerű szócsöveivé [...] költészetének egészében tartom lehetetlennek az ideológiai, politikai, illetőleg az esztétikai, poétikai kategóriák elkülöníthetőségét.”28 A világba belevetettséghez, a politikaisághoz hozzátartozik, hogy a nyelvbe is be vagyunk zárva (a „beszélni tanuló gyermek esetében a világ valódi belakása történik ”29- írja Gadamer), a nyelv érthetővé teszi a létet, viszont kivonja magát az érthetőség alól - így épp annyira nevezhető ismerősnek, mint idegennek. „A nyelviség megőriz valami hátborzongatót alapjaiban: ami mondható, egyúttal valamit hagy eltűnni, elenyészni. És itt valami veszélyt érez meg Gadamer: azt a (hanyatló) hajlamot, hogy leegyszerűsítő és egyneműsítő érthetőségre hajlik gyakran. A nyelv mint a lét háza (Haus) beszűkülhet, egy szűk tokká (Gehäuse) válhat.”30 Amikor már nem mi használjuk a nyelvet, hanem a nyelv használ minket: „A nyelv hatalmasabb használóinál” - írja Petri Sár című versében. Hogy a nyelv milyen fontos egy politikai versben is, arra példa az Egy fényképre, amelyen kezet ráznak (1948. június 12.) (Rekviem a magyar demokráciáért) című vers, amely egy valódi esemény valódi időpontját jelöli meg, ekkor egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, így jött létre a Magyar Dolgozók Pártja- s ezt pecsételte meg Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád kézfogása, amelyről fotó is készült. Petri a vers elején pozícionálja magát: megindokolja, hogyan (nem) lehet erről írni három évtizeddel később: „Hogy nem lehet? [...] Inkább azt írnám: nem helyénvaló / gyűlölet nélkül gondolni Reá.” A következő sorokban nyilvánvalóvá teszi, hogy mennyire lényegesek a nyelv árnyalatnyi különbségei, hogy mennyire mást jelentenek lehet, helyénvaló, szabad szavaink. Petőfi után József Attilát is megidézi e szavaival: „megokolt / utálattal”, ugyanis ezek József Attila Világ megokolt útálata című 1923-as versének címéből ismertek. A Szózattal („Oly sok viszály után”) és a Himnusszal (Megbűnhődte / már e nép / A múltat s / jövendőt!”) is intertextuális viszonyba lép e sorok által: „Viseljük el, oly sok más rossz után: / ez sem fog megbűnhődni semmiért.” A vers a harmadik versszakkal válik egyre konkré28 Szabó Gábor: i. m. 8. 29 Gadamer, Hans-Georg: A hallásról. Vulgo, 2000/3-5. 29. 30 Kerekes Erzsébet: A nyelv titokzatos közelsége. Erdélyi Múzeum, 2002, 1-2. füzet, http://epa.oszk . hu/00900/00979/00023/06kerekes. htm 55
