Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Pataky Adrienn: „A művészet kegyelméből a politika átlényegül” (tanulmány)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK 22 Margócsy István: Petri György: Összegyűjtött versek (1992). In uő: „Nagyon komoly játékok”. 1996, Pesti Szalon. 161. 23 Tasi József (kérdező): i. m. 254- 256. 24 Kisbali László: i. m. 8-14. 25 Domokos Mátyás: A pályatárs szemével. Budapest. 1982, Magvető. 388-389. 26 Kisbali László: A lumpen család. Petri Györggyel Kisbali László beszélget József Attila Hazám című verséről. Beszélő, 1993/4. http:// beszelo.c3.hu/cikkek/a-lumpen- csalad 27Petri György: Rabok legyünk vagy szabadok? Nem is tudom... (Eredeti megjelenés: Kritika, 1993/11.). In uő: P. Gy. munkái IV. Budapest, Magvető. 133-134. politikáját, lételméleti fejtegetéseit és politikai indulatait. A politika nem nő fölébe az életnek, »a szerelemnek« - csak éppen nélküle nem lehet elképzelni az életet; a politikum mint a magánérdeklődés tárgya jelenik meg (hisz a magánéletet fenyegeti és teszi lehetetlenné), s megfordítva: a magánélet, mint a politika játékmezeje jelenik meg (hisz a legcsekélyebb jelentőségű gesztus sem nélkülözi a körülmények szorításában a politikum mozzanatát).”22 A rendszerváltás után csökkent a politikum szerepe, mind a magánéletben, mind a költészetben, hiszen „érett polgári társadalomban [...] nincs politikai költészet [...]. Úgy gondolom, hogy az irodalom politizáltsága és a politika mint szenvedély fordítottan arányos a társadalomban meglévő szabadságmennyiséggel” - monda Petri 1994- ben.23 S a rendszerváltás után tíz évvel azt is megjegyzi egy interjúban, hogy a politikai vers szerinte akkor már muzeális műfaj, amelyet a költészet világában csak szatíraként tud elgondolni.24 A huszadik század közepének hazai költészetéről és abban betöltött saját szerepéről pedig így vélekedik Petri: „van néhány alapkérdés, amit úgy gondolom, hogy én, talán Várady Szabolcs, Tandori és még néhány költő feltett magának, s megpróbált rá választ adni. Az egyik [...] kérdés úgy hangzik, hogy »Ki vagyok én a magam tényleges tapasztalataiban?« [...] A következő kérdés: kinek a nevében beszélek? [...] A harmadik nagyon fontos kérdés a »hogyan beszélek«, »mi módon beszélek. [...] Úgy vélem, hogy ennek - mint minden stílus- és korszakváltásnak - van valami mélyebb és általánosabb szociológiai és történelmi alapja.«”25 Petri mindig az esztétikum fölényét hangsúlyozta a politikával szemben, József Attila Hazám című verse kapcsán például így: „Azt hiszem, arról van szó, hogy a művészet kegyelméből a politika átlényegül. [...] Vagyis itt a lényeg a művészet, az esztétikum, a megformálás szépsége. A költészet. A művészi erő hihetetlen erővel sodor magával ebben a versben, és ez a fontosabb, mint az aktuális, vezércikkszerű tartalom .”26 Ugyanakkor a politika „a költészet egyik nagy alaptémája a szerelem, a halál, a természet és más univerzálék mellett. A politika ugyanis mindannyiunk életének egyik alapténye [...] a versnek nincs igazságtartalma, csak hitele, ha van.”27 Szabó Gábor 2013-as könyvében így ír a Pétrit körülvevő politikaiság kérdéséről: „Ezekben a szövegekben Petri 54
