Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - John Guzlowski: A háború harmadik tele: Buchenwald (versciklus, Zsillé Gábor fordítása)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK XIII. A legközelebbi ablakon át bámulja az eget és visszagondol halott apjára és anyjára, halott nővérére és bátyjára, halott nénjére és nagybátyjára, halott pajtására, Jasura, és arra a fiúra, kinek a nevét sem tudta, s ki ott halt meg az ölében, és mind a többiekre, kik úgy várnak rá, mint a nap legelső sugarára, és a munkára, mit végeznie kell, mihelyt a nap felébreszti. Nem gyűlöl senkit, sem Istent, sem a vendégségbejáró holtakat, sem a németeket, kik foglyul ejtették, még önmagát sem, hogy életben van. Öltések tartják egyben, melyeket saját kezével öltött. XIV. Alkarján, a bőr alatt egyre növekvő köveket lát, melyek bőrének feszülnek, megpróbálnak világra törni. Visszanyomja őket, de karjában a kín iszonyatosan ádáz, mint egy megfékezhetetlen tűzvész. Bolondként üvöltve, megpróbálja kirántani a köveket, ujját egészen a csontig vájja, de azok mélyebbre s mélyebbre fúródnak. 8
