Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Gyürky Katalin: Zsigeri fikciók (Roberto Bolano Vad nyomozók és Javier Cercas Szalamiszi katonák című kötetéről)

Lima és Arturo Belano nevét épp ezek a nyilatkozatok fogják végleg beszélő nevekké változtatni. Ulises Lima neve ugyanis egyértelműen Homé­rosz Odüsszeuszának nevére, pontosabban annak latin megfelelőjére, az Ulyssesre vezethető vissza, akiről Ho­mérosztól tudjuk, hogy „sokfelé bolygott”. De az orszá­gokon, kontinenseken átívelő folytonos vándorlásáról kizárólag a róla szóló nyilatkozatokból értesülünk, te­hát ezek ismeretében fog Ulises Lima valóban „rászol­gálni” neve viselésére. Arturo Belanóról pedig azon túl, hogy nevének hangzása első látásra is az író Roberto Bolano nevét idézi, szintén csak a vallomásokból tudjuk meg, hogy minden szempontból alteregója a szerzőnek. Bolano ugyanis chileiként szintén jelen volt a Pinochet-puccs- nál, s csak ezt követően tért vissza Mexikóvárosba, ahol korábban tanult. Regénybéli alteregója Auxilio Lacouture szerint hasonló életutat járt be: Arturo Belano „1973-ban úgy döntött, hazatér, hogy csatlakoz­zon a forradalomhoz. Én voltam az egyetlen a családján kívül, aki kikísérte a buszpályaudvarra. [...] 1974-ben visszatért Arturo. [...] Allende elesett, ő pedig tartotta a szavát, ezt a húga mesélte. [...] Mexikóban várták a barátai, a fővárosi éjszaka, a költők élete” (242-243.). Csakhogy, Mexikóba visszatérvén Arturo továb­bi életútja, életmódja a pikareszk regénnyel gyakran együtt járó regényműfajnak, a fejlődésregénynek a ha­gyományát is megbontja, amikor személyisége inkább visszafejlődést, mint fejlődést mutat: „De amikor visz- szatért - folytatja a vallomását Auxilio - már nem volt a régi. Elkezdett másokkal találkozni, nála fiatalabbak- kal, tizenhat-tizenhét-tizennyolc éves taknyosokkal, megismerte Ulises Limát (rossz társaság, gondoltam, amikor megláttam), kinevette a régi barátait, leeresz­kedően bánt velük. [...] Ez az érzékeny srác elkezdett marihuánát szívni, más néven füvet, és olyan anya­gokat árult, amelyeket inkább elképzelni sem akarok. [...] És egy nap azt mondták: Arturito Belano elment Mexikóból” (243.). Hogy hová mehetett, arról egy másik fontos szerep­lő, Maria Font számol be, szintén erősítve Bolano és

Next

/
Thumbnails
Contents