Irodalmi Szemle, 2013

2013/10 - Forgács Miklós: Áruló vagy, Halász! (dráma)

Patikuslány: Az én titkaim itt maradnak.

Halász: Ha velem jössz, talán az én városomba léphetek ki innen.

Patikuslány: Gyógyszert és vizet adhatok. Nem én vagyok a gyógyszer.

Halász: Nélküled ismét elveszek. Ha itt maradsz, mintha soha nem jártam volna itt.

Patikuslány: Ha figyeltél rám, tudni fogod kint is, hogyan tovább.

Halász: Ittam a szavaid.

Patikuslány: Meglátod, ez elég-e.

Halász: Szétesett a városom.

Patikuslány: Nyeld el az egész várost.

Halász: Te is benne leszel?

Patikuslány: Idefigyelj, te hülye, értetlen csecsemő. Ez egy penészes falú, omladozó patika. Semmi romantika nincs a rohadásban. Ébredj már fel, és segíts magadon. Menj tovább. Ne hazudj magadnak. Nincs társad. Nincs más reményed. Végigjárod, vagy nem. Tetőled függ. Itt se jó neked. Csak elfeledkeztél a nyomorodról. Kint a helyed. Mars kifelé. Ne totojázz már. Térj magadhoz. Gyógyszer. Víz. És tovább. Neked nem jár még a megnyugvás. Nem én teremtelek, nem én löklek el. Nem én ringatlak, nem én rázlak föl. Én csak gyógyszerrel szolgálok. Egy pirulával. Én csak vizet mérek. Elfogadod, vagy sem, nem szakad meg az utad.

V. Labirintus

Halász: Idekeveredtem. Ahová nem akartam. Abba az utcába, amit mindig is elkerültem. A gyerekkorom utcájába. A szülői házam közelébe. Nincs értelme behunyni a szemem. Nincs értelme megállni. Visszafelé már minden elbontva. Előre minden a régi. Nyirkos és baljós. Akkor sem értettem, most sem értem. Anyám miért szenved. Apám miért hallgat. Az egész utca miért olyan ellenséges. Boldogtalan mindenki. És én nagyon elszégyelltem magam, amikor rájöttem, hogy végig boldog voltam. Boldog mertem lenni ebben a nagy a boldogtalanságban. Amióta rájöttem, hogy nem volt okom, visszavontam az akkori boldogságom. Saját házam lett. Előrántottam a földből a saját házamat. Boldogtalanul, de felépítettem. Idegen magamnak az idegen házat. És elbújhattam benne. Azt hittem. Tévedtem. Mégiscsak boldog akartam lenni. Dühödten akartam a boldogságot. Dühösen zabáltam. Zabáivá áradt szét bennem a boldogság. És aztán csikart, morajlott, mart. Fröcsögött, fröcsögött a boldogság. Fröcsögött. Kijött belőlem ismét. És most itt vagyok a régi utcámban. Ahonnan eltévedtem. Ahol eltévedtem.

Gyerek: Né, a Halász! Szaros Halász! Szaros Halász!

Halász: Nekem szólsz, te gyerek?

Gyerek: Nini, a Halász! Idejött. Idetolta a képét! Szaros Halász, nem szégyelled a pofád? Szaros Halász!

Halász: Hé, te gyerek! Ismerlek? Ismerjük egymást?

Gyerek: Úgyse kapsz el, Halász! Rozoga vagy, Halász!

Halász: Várjál, te gyerek! Beszélni akarok veled. Hallod?