Irodalmi Szemle, 2013

2013/10 - Forgács Miklós: Áruló vagy, Halász! (dráma)

tam. Nem hunyhatom le a szemem, de mégis lehunyom. Érzem, ahogy csiklandoz, ahogy évődik, ahogy provokál. És még mindig nem ízleltem. Még nem ért az ajkamhoz, a nyelvemhez, a szájpadlásomhoz. Egy falat sem. De miket képzeltem eddig. Miket gondoltam. Még nem tapadt ínyemhez, nem ragadt odvas fogaimba, nem szorult fogréseimbe. Egy falat sem. Egyetlen egy sem. De már mindent kigondoltam. Mindenre volt példa. Csámcsogni fogok. Csámcsogni.

Dobai: Halász, ne csodálkozzon. Most feladata van. Elkevert egy életbevágóan fontos szerződést. Úgy is mondhatnám, egy vérrel aláírt szerződést. Egy megszenvedett dokumentumot. Egy pótolhatatlan iratot. Keresse, mert minden ezen múlik. A hivatal jövője az a papiros. Melyik kupacban van? Melyik irattartó mögé csúszott be? A huzat sodorta ki az ablakon? Cincáljon, ziláljon, turkáljon, húzzon-vonjon, legyen résen. Teremtse elő. Jöjjön rá, hogy el se tűnt. Mindig is megvolt. Ahogy az lenni szokott, a helyén volt. De a slendrián lumpok ott keresik legutoljára. Ahol szem előtt van, ott van a leginkább elrejtve. Klasszikus trükk. Halász, ne csámborogjon! Halász, ne tébláboljon! Halász, maga elveszett a részletekben! Halász, maga átsiklott a lényegen! Halász, maga használhatatlan! Halász, maga itt sincs! Halász, maga ne tegyen úgy, mintha minden rendben lenne! Halász, maga ne drámázzon! Halász, hisztériával nem old meg semmit! Halász, maga még most sem esik kétségbe? Halász, most mondja, hogy csak viccel! Táncol? Vonaglik? Gerinctelen lett? Legyen is, azt ajánlom.

Halász: Milka! Most mindent visszaadok! Mennyi mindentől megfosztottál. Mennyi mindent ettél el előlem. Mennyit vágyódtam, áhítoztam, ácsingóztam. De most én vagyok soron. Mindent visszakapsz, Milka. Megbosszulom magam. Bosszút állok. Mindent visszaadok. Nem. Nem. Nem. Ha már lenyeltem, akkor már semmit. Semmit nem kapsz vissza. Lenyelem és az enyém. Egy tál érett gyümölcs. És én. Mi ketten. Együtt. A konyhában. Egy tál gyümölcs. A számba tömöm. És elnyelem. Na de addig, amíg lenyelem... Mennyi varázslat szédít még. Nem leszek kíméletes. Nem kegyelmezek. Egy darab se menekülhet el. Nem menekül meg egy sem. A tiltott gyümölcs kéjes sikolya. Átkozott gyümölcsök. Romlottak voltak. Átkozott, rohadt gyümölcsök. Megmérgeztem magam. Szétfolyok. Egyet mozdulok, és már nem tudom visszatartani. Járvány van. Biztosan valami alattomos járvány van. Fertőzés. Biztos valami sunyi fertőzés szedi az áldozatait. Egy tál gyümölcs végez velem. Elfolyok. Szétcsurgok. Fröcsögök. Visszatartom. Próbálom. Rohannom kell. De hallgatom Dohait. Végem. Nem bírok.

Dobai: Nem bírom. Halász, ha nem kerül elő az a szerződés, akkor nem tintával, nem vérrel, de szarral íratom majd újra. Már nem bírom, Halász. Visszavonok mindent. Magának különleges képességei vannak. Még engem is kicsinál. Itt vonaglik előttem. Itt tekeredik, csavarodik, és én már csak nézem megbabonázva. Toporog és nyűglődik. Tehetetlen vagyok, Halász. Kérem, hallja, kérem. Kerítse elő azt a szerződést. Ezért még nekem is a fejemet veszik. De ha én bukom, akkor maga is hengerbucskázik. A maga tetemén szánkázom majd a pokolba. Halász, én esküszöm, hogy kitömetem és a falra szögeztetem. Biztos lehet benne, hogy maga