Irodalmi Szemle, 2013

2013/10 - Forgács Miklós: Áruló vagy, Halász! (dráma)

áruló vagy, Halász!

(Grendel Lajos Egy este Amerikában

CÍMŰ NOVELLÁJA ALAPJÁN)

Barátomnak, Vojtek Sándornak (1972-2013)

Szereplők:

HALÁSZ

MILKA

DOBAI

PATIKUSLÁNY

GYEREK

ANYA

I. Teremtés

Halász: Rohadok. Itt. Vagy itt. Mégsem. Arra. Nem. Lejjebb. Mocorog. Érzem. Semmi jel. Megvan. Nem az. Rohadok. Ez az. Dehogy. Rohadj meg, te rohadék. Ne csigázz. Mi ez? Tudom, hogy valami baj van. Rohadok. Lazulnak a szövetek. Édeskés szag. Furcsa renyhülés. De hol? Hol? Hiába fürkészem. Tanulmányozom. Centiről centire. Milliméterről milliméterre. Pórusról pórusra. Kint semmi. Pedig körülölel. Fullasztón rám tapad a rohadás. Egészen biztos vagyok benne. Ez biztos. Ezen kívül minden bizonytalan. De láthatatlan. Megfoghatatlan. Raj- takaphatatlan. Rohadok. Mégiscsak itt. Nem, ott. Tévedek. Tévedek. Bent van az. A gócpont. A fekély. A foszló anyag. A bomlás. A cseppfolyósodó mindenség. A rohadt életbe. Minek tudom? Minek, ha semmi jele. Kint semmi. Be nem látok. Rohadok. Ha megmoccan, követem. Elkapom. Lefülelem. Meglelem. Rohadt vagy, rohadék. Elevenen megrohadsz. Nem jól keresem. Bontani kéne. Hasítani. Behatolni. Szétszedni. Nem ilyen kesztyűs kézzel. Elegánsan. Tekintve. Pásztázva. Mindig újra kezdeni. Ezt unom a legjobban. Utálom. De rohadok. Nem értem. Érzem, de semmi jel. Orromnál fogva vezet. Érzem a szagát. Érzem a bűzét. Érzem az illatát. Itt van. Rajtam. De nem. Itt van. Bennem. De nem. Abbahagyom. Feladom. De az orromban ott a szag. Az agyamban az érzet. Rohadok. Büntetlenül zajlik a rohadás. Gyanús. Minden gyanús. De mégsem az. Nem az. Nem az, ami. Titkos rohadás. Megveszek. De rohadok. Mutasd magad. Ne szégyelld. A