Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Szabó Réka: Ópium, téboly... avagy mi lett veled, szegény Gizella (tanulmány)
finom összehangolására a másik idézett müvei, érzékeny beépítésére a film forgatókönyvének egészébe. „A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát. Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielőtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni, és számot vetett magával - mint méltóságához illik -, az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlő négyszáz generációnak nyolcezer éves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására - amelyet legjobb ügyes orvosra bízni - tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.”2 Az előző példával ellentétben itt a filmben elhangzottak teljesen azonosak a leírt szöveggel. Ezen novellarészlet egyúttal Csáth önvallomásának a gerince is, ugyanis világosan kifejti benne szenvedélyének lényegét, a morfinizmus és az ópiumszívás általa pozitívan értékelt hatásait. Az idézett mondatok a filmbeli Brenner doktor saját írásaként jelennek meg a filmben, de a főszereplő természetesen tagadó választ ad feljebbvalója kérdésére, mikor is az szövegei személyes indíttatása iránt érdeklődik nála e szövegrész elolvasása után. 2 Csáth Géza: Ópium (Egy idegorvos levelesládájából). In uő: Válogatott elbeszélések. Budapest, 2011, Európa Könyvkiadó. A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL A film Szász János második Csáth- adaptációja, melyet 2007-ben készített. Alaphangulata nyomasztó, képi világa komor, lesújtó naturalizmussal szemlélteti egy száz évvel ezelőtti elmegyógyintézet mindennapjait. Helyszínéül a komáromi erőd szolgál, ami a rendező nyilatkozatai szerint ideális közegnek bizonyult Csáth novelláinak képi megjelenítésére. Az omladozó vakolat, a vastag falak és rozsdás rácsok közé mesterien illeszkedik Csáth nyers, tényszerű, már-már plasztikus szövege, G. kisasszony kortörténete, valamint morfinista orvosa gondolatvilága, elméletei szenvedélyéről, írói válságáról. A két novella vegyítése, tehát a kontamináció az adaptációban elkerülhetetlennek bizonyul, ugyanis az Egy elmebeteg nő naplója behatóbb tanulmányozása után világossá válik, hogy a szöveg túlságosan cselekményszegény a filmre vitelhez. A szövegek Szász filmjében egy szerelmi történetté alakulnak, mely orvos és betege kölcsönös vonzalmát, tiszteletét, félelmeit és kínlódásait hivatott bemutatni. A két főszereplő, Klein Gizella (a novella szövegében csupán G. kisasszony) és Brenner József (az író, Csáth Géza eredeti neve) kaotikusán alakuló kapcsolatán keresztül rajzolódik ki a két novella tartalma, Csáth írásainak világa. A szerelmi viszony mégsem hat újdonságként a filmben: az magából az írásból (gondolok itt az Egy elmebeteg nő naplója című novellára) is kiérezhető, mivel a kórrajz több alkalommal is utal G. kisasszonynak egy bizonyos N. doktorral szembeni vonzalmára. A szövegben hallucinációként föltüntetett jelenség azonban olyannyira agyonhallgatottá válik a későbbiekben és csupán tőmondatokkal marad az említés szintjén, 37
