Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Szabó Réka: Ópium, téboly... avagy mi lett veled, szegény Gizella (tanulmány)
A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL hogy automatikusan kételyeket ébreszt az olvasóban. Az Egy elmebeteg nő naplója jelöli ki magát a film helyszínét, igaz, a novellában egy budapesti, míg a filmben egy vidéki kórintézet falain belül járunk. Ez a tény, hogy a helyszínt a filmkészítők megváltoztatták, csupán egy a temérdek „csúsztatás” közül. Mindazonáltal, bár a novella csak mint „alapanyag” jelenik meg a film hátterében, a lényeg, a történet fontos sarokkövei mindvégig megőrződnek eredeti alakjukban. Figyelemre méltóak a már említett „csúsztatások”, módosítások. Az egyik legszembetűnőbb ilyen módosítás szerint például Gizella gyűlöl írni, ez a tevékenység számára kellemetlen kényszer, melytől nem tud szabadulni, míg a novellában az írás napjainak természetes velejárója, szívesen végzett tevékenysége. A továbbiakban a szövegben orvosa, tehát Csáth nyomatékosan leszögezi kedélyállapota széles körű ismertetésén belül, hogy a beteget még sohasem látták sírni, önmaga által felsorolt tömérdek kínja ellenére sem, míg a filmben több alkalommal is sír, könnyezik. A főhősnő filmbéli külseje is eltér a valóditól. Csáth leírása alapján G. kisasszony csúnya, kövér, alacsony, kopaszodó, mindössze 153 cm, míg filmbeli megjelenítője egy viszonylag vonzó, vékony és szép testű, átlagos termetű, rövid szőke hajú hölgy. Ez utóbbi jelenség az adaptáció műfaján belül az ad- díciónak, illetve az amplifikáció3 elméletének felel meg, miszerint a filmadaptáció olyan új elemek, passzusok hozzáadásával egészül ki, melyeket az alapszöveg nem tartalmazott, nem is utalt rájuk. A film 3 Žilka, Tibor: Poetický slovník. Bratislava, 1987, Tatran. számos ilyen új elemet tartalmaz a már említettek mellett, melyek célja valószínűleg az izgalmasabbá, attraktívabbá tétel volt, miközben ezen betoldások sikere, indokoltsága természetesen minden esetben vitatható. Ilyen Hortenzia nővér alakjának megalkotása, aki durván, kemény módszerekkel bánik el Gizellával, ha az nem viselkedik az általa megfelelőnek ítélt módon. A másik olyan személy, akinek karaktere még csak föl sem sejlik a novella szövegében, Gizella állandó szobatársa, akinek állapota nem kerül külön tárgyalásra, azonban viselkedéséből ítélve erősen szorongó, megrémiszti a főhősnő kaotikus jelleme, dühkitörései és állandó íráskényszere. E két személy „betoldása” a film cselekménye szempontjából indokolt: ezzel két olyan aspektus is beiktató- dik, melyek a csupán G. kisasszony naplójával és kórrajzával foglalkozó szövegből teljesen kimaradtak. A film így mélyebb betekintést enged a múlt század eleji elmegyógyintézetek mindennapjaiba. Ezt a tendenciát tovább erősíti a rendező a különböző vizsgálatok, mint például az elektrosokk (a novellában cizelláltan fogalmazva csupán mint Franklin-féle kezelés kerül említésre), kényszeretetés, kép- felismerés stb. megjelenítésével. A valódi, erőteljes hatást természetesen a remek színészi (jelen esetben színésznői, konkrétan Kirsti Stuboe személyéhez fűződő) alakítás teszi komplexszé. Az Ópium című novella mint fontos, sőt nélkülözhetetlen kiegészítés jut szerephez: a szövegben leírt ópiumfüggő személy hétköznapi érzetei alkotják meg a film másik főszereplőjének, Brenner József elmeorvosnak a karakterét. Brenner jelleme tehát mintegy leképzése Csáth 38
