Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Kosztrabszky Réka: Élet az üvegbura alatt (tanulmány)
A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL Lihegtem, akárha nagy megerőltetés után, pedig csak lihegtem a felszínen, minden megerőltetés nélkül. Újra meg újra alámerültem, és mindannyiszor felszínre pattantam, mint a parafadugó. A szürke szikla gúnyosan nézett vissza rám, mentőbója-könnyűséggel himbálózva a víz színén. Tudtam, mikor szenvedek vereséget. Visszafordultam.” (Az üvegbura, 157.) 19 Magyari: i.m. 7. 211 Megjegyzendő, hogy az öngyilkossági kísérletei térben is érzékeltetik a leépülés folyamatát, s ezek valamiképpen mindig a vízhez kapcsolódnak. 21 Zsélyi: i.m. 162. 22 Frye, Northrop: A kritika anatómiája: négy esszé. Ford.: Szili József, Budapest, 1998, Helikon. 128. A (tenger)víz ismét a magzatvíz és az anyaméh metaforájává válik, hiszen ahelyett, hogy elnyelné Esther (magzatpózra emlékeztető helyzetben lévő) testét, az örök időtlenség és örökkévalóság szimbólumaként kilöki őt a napfényre, mint egy újszülöttet. Ez később megismétlődik, amikor Esthert a sápadt víz alatti fényben derengő pince üregéből kell kiszabadítani, mely „groteszk módon, éppen magává a szülőcsatornává alakul át, az ájult lányt ugyanis, ahogy később megtudjuk, úgy kell kihúzni a résből”.19 További figyelmet érdemel Esther eszméletvesztés előtti látomása. „A csend visszahúzódott, felfedve a kagylókat, kavicsokat, életem parti üledékét, szegényes roncsait. Aztán a látomás újra felgyülemlett, leomlott rám, és egy elsöprő hullámmal álomba sodort” (Az üvegbura, 154.). A kavics motívuma már korábban is megjelenik. Az első öngyilkossági kísérletét (szándékosan leveti magát a havas lejtőn) követően úgy érezte, mintha egy csendesen fénylő végpont felé haladna, megcélozva a forrás mélyén heverő kavicsot, az anyja hasában megbúvó édes kisdedet (Az üvegbura, 99.).20 Amikor pedig az alvó Konstantint egy forrás mélyén heverő, elérhetetlenül csillogó kavicsként látja (Az üvegbura, 87.), egy „fénylő kavics emblémájában idézi és helyettesíti a halott apát.”21 A tenger és a víz tehát szimbolikusan ebben a látomásban temeti a víz alá Esthert, a víz mélye pedig a démonikus képiségben a víz alatti világot, a halál birodalmát jelöli,22 ahol a lány apja is tartózkodik, és amelynek elérésére vágyik. A rendkívül szűk térben elkövetett öngyilkosság és a lányt elnyelő tenger látomásának térbeli viszonyai rajzolják ki a leépülés utolsó lépcsőfokát. 33
