Irodalmi Szemle, 2013

2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Darida Veronika: A színház: égő tébolyda (tanulmány)

20 Borowski, Tadeusz: Kővilág. Ford.: Fejér Irén. Budapest, 1971, Európa.

gat a zene, és az addigi monológ hirtelen átalakul egy furcsa dialógussá, a „belső hangok” párbeszédévé. Ekkor a hangok gyors ütemben egymást váltogatják, míg az utolsó megszólalásban ismét az ötödik narrátor (az ötödik evangélista) beszél: bejelentve az „örömhírt”, míg a kislány lalázó énekét a többi hang dúdolja.

Azt gondolhatnánk, hogy az első felvonásból kimaradt vendégszövegek (Borowski, Sade, Flavius, Ézsaiás) a második felvonásba kerülnek át, ez azonban csupán az Auschwitz-szövegre igaz,20 melyet korunk manökenjei adnak elő, akiknek beszédmódja és intonálása, Jeles instrukcióját idézve, „steril, precíz, egy jégcsákány közvetlenségével érint meg”. A manökenek kifutóján (mely akár egy rámpára is emlékeztethet minket) egymás után „robognak” végig a gyönyörű fiatal lányok, és a közönség szemébe nézve mondják Borowski tárgyilagos és borzalmas mondatait (elsősorban a Nálunk Auschwitzban és a Hölgyeim és Uraim parancsoljanak a gázba fáradni idézeteit), miközben Verdi Rekviemje szól. Nizsinszkij tolószéke átkerült a kifutó jobb oldalára, végig mozdulatlanul nézi az előtte a halálba me- netelőket.

„Mi most fejjel lefelé lógunk itt a semmiben” - fogalmazzák meg a darab végén a szereplők, és a teljes elbizonytalanodás, talajvesztés nem csupán a színpadon állókra igaz.

Jelest minden rendezésében a határhelyzetek érdeklik, amikor az emberek lába alól kicsúszik a szilárdnak és biztosnak hitt talaj, amikor a túl magasra törő táncosnak rá kell döbbennie, hogy nincs olyan föld, ami visszazuhanó testét felfoghatná, és hogy már az ágak is gyengülnek, melyek a benne megnyíló szakadék felett még lebegtetve fenntartják.

A Nap már lement a salto mortale egyetlen, kiterjesztett pillanata. Ez a mű felmutatja, hogyan omlik össze vagy torlódik egymásra a skizofrén tudatban minden tér és idő, mi pedig Jeles színházában mindennek a számunkra szinte felfoghatatlan, mégis mélyen megrendítő, katartikus tapasztalatnak a részesei lehetünk.

24