Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Gyenes Gábor: Robert Rodriguez és a trash, avagy gitár, puskapor, Mexikó és bomba csajok (esszé)

GICCS- ÉS TRASH KULTÚRA

Számos aspektusból hasonlóak: mindketten megszállott videotékások, és élvezettel nyúlnak a B- (C-... Z-) kategóriás műfajokhoz, előszeretettel használnak hajdan jobb hírű, később lecsúszott színészeket (John Travolta, Pam Grier, Steven Seagal, Jeff Fahey), közös jellemzőik a stilus fel- fokozottsága, a karcos filmzenék, a sokszor abszurditásba hajló erőszak és a laza hangvétel. Mára viszont már megkülön- böztethetővé váltak: Tarantino valamivel

komolyabb és finomabb lett az elmúlt húsz év alatt, míg Rodriguez még ordenárébb, mint pályája elején. Tarantinónál a trash egy eszköz a sok közül, inkább a hihetetlenül feszes és pontosan megkomponált dialógusokra épít, a filmstílusok idézésével, a formai játékokkal csak fűszerez. Legutolsó, Django elszabadul (2012) című munkáját, tőle ez idáig nem tapasztalt módon, egy társadalmi problémáról való állásfoglalás, kissé már érzelgős moralizálás is jellemzi

36