Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Csanda Máté: Teremtés, torzítás, methexis és lokálpatriotizmus (esszé)
M U L T 1 K U L T 1 E S KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK a Szent Erzsébet-dóm tornyában ücsörög, és onnan trombitál szét mindenféle morzejeles közhasznú híradásokat. Vagy éppen egy egészen atavisztikus jelenséget rekonstruálnak: egy életnagyság feletti assemblage-monstrumot, amelyet a Kassaboys Kelet-Szlovákia etnoidentitásának kreatív manifesztáció- ja névvel illetett. Egy valóságos totemállatról van szó: mindenféle retyemutyák és helyi (kvázi-regionális jellegű) rekvi- zitumok, fakanál, fokhagymakoszorú, hétágú gyertyatartó, hímzett térítők, fokos és kapanyél, réztányér és pánsíp, húsvéti fonott korbács és lovaglócsizma alkotta szimbolikus állat. Valóban, akár ilyen és ehhez hasonló szabadtéri szörnyetegek is fogadhatták volna a jövőre Kassára látogató turistákat. Lényegében hasonló dolog történik, mint a Slota-féle hapax legomenonok megformálásánál - köztudatban úszkáló képi sablonok letisztázása, rögzítése, egymás mellé helyezése. Közben valaminek a fonákját mutatja be, elsikkadt, minden tekintetben alulról érkező, őszinte, de kudarcba fulladt próbálkozásoknak nyújt egy új terepet. Ezáltal picit bele is bújik egy másik szerepbe, magára vállalja egy szűk réteg, egy nevenincs szerzőgárda hangját (eszembe jut a Ľ art pour Vart társulat legendás bemondó-válogatása: tényleg, gyakran van úgy, hogy valaminek a másik oldala, a hiánya, az éppen nem látható-tapintható, kihagyott szegmense sokkal többet képes mutatni egy dolog, egy állapot milyenségéről, mint a kész, a megfogható, a végleges valami). A Kassaboys tárgyi kísérletei színtiszta mimézis-játszmák - valamit mímelni ugyanis jóval többet jelent mint imitálni, leutánozni. A mimézis arról szól, hogy picit felveszünk egy szerepet, egy állapotot, egy időre, egy bizonyos techné (tudás, mesterségbeli és intuitív tudás) birtokában egybeolvadunk valamivel. Igencsak vigyáznom kell, nehogy valami végletekig kiglancolt, koherens szöveget, egy unalmas laudációt kerítsek a Kassaboys munkái, tettei, kísérletei köré. Hogy ösztönösen, rutinból is finoman eldolgozott mondatokban próbáljam lefedni tevékenységük egészének lényeges mozzanatait. Az ő működésük eleve nem ebbe a formátumba sorolható - többnyire kalózmutatványokról és partizánakciókról van szó, amelyek néha már-már parazita módon, ékekként, furatokként illeszkednek egy meglévő diskurzus, hagyomány vagy mediális valóság testébe. Helyenként zavar is, hogy ilyen lazán nyitva hagyott, elvarratlan, disszonáns akciók, egy bizonyos pont után automatikusan megálljt parancsolnak az értelmezésnek. Aztán viszont rájövök, hogy pont ez tetszik bennük - nem kiforrott, simára gyalult, kompakt termékké izmosodott művek (sőt, az az érzésem, hogy egyáltalán nem akarnak művekként fellépni). Leginkább talán a játék felől kellene őket megközelíteni - valami szilárd rend megbolygatása és szétcin- cálása az, amit ők művelnek - a munka, a megszokás, a mindennapok struktúráinak megbolygatása. A Kassaboys „számai” lényegében egytől egyig ilyesmik, zavart produkáló, lezáratlan korrekciós kísérletek, birizgá- lások, kizökkentő stratégiák. Egy picit pongyolábban (regionálisan) fogalmazva: haluz ez a javából. 68
