Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - ELSÜLLYEDT MAGYAR DRÁMÁK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák II. Bizonytalanság, bujdosás, magány (tanulmány)
Elsüllyedt magyar drámák II.* Bizonytalanság, bujdosás, MAGÁNY - NYELV, TÉR, IDŐ Balassi Bálint: Szép magyar comoedia I. A MÚMIÁK TÁNCA A Szép magyar comoedia a legismertebb régi drámánk. Az első magyar nyelven írott világi tárgyú dráma poétikailag és retorikailag magas színvonalú, első nagy költőegyéniségünk alkotása. A reneszánsz darabokhoz hasonlóan szintén nem eredeti mű: Cristoforo Castalletti L 'Amarilli című pásztorjátékának fordítása-átdolgozása. A teljes szöveg 1958-as felfedezése (Fanchali Jób-kódex) óta rengeteg tanulmány született róla, de ezek kizárólag irodalmi elemzések, melyek irodalomtörténeti, poétikai, stílustörténeti, textológiai összefüggéseket vizsgálnak. Részletes dramaturgiai tanulmánnyal máig adós a Balassi-dráma recepciója - ahogy annak kánonalkotó előadásával a színház. Noha időről időre előveszik a Comoediát - általában nyári színházak és várszínházak körében közkedvelt -, mindmáig nem született érvényes előadása, melyet a hagyományozódás vagy a kulturális emlékezet kisajátíthatott volna. Az előadások kritikai visszhangja is általában néhány - nem épp vitaindító - cikkre korlátozódik. A magyar színházkritikában mindmáig kevés figyelmet kapnak a régi drámáink fel- támasztására irányuló kísérletek - már ha vannak egyáltalán. A szöveg irodalomtörténeti, filológiai, a Balassi-életrajz és -életmű felőli olvasata természetesen megkerülhetetlen a színrevitel esetében, ám a rengeteg tanulmány nem visz közelebb a szöveg érvényes, lehetséges színpadi olvasatához. A leghasznosabbnak talán Amadeo Di Francesco tanulmányai bizonyulnak (Di Francesco 1976, 1979, 2005), aki a mű manierista vonásait elemezve a legközelebb juttat a dráma világképéhez. Arra a kérdésre, hogy mért nem sikerült megfelelő és érvényes színpadi olvasatot találni, választ kapunk azokból a megjegyzésekből, amelyek a dráma drámaiatlanságára panaszkodnak. Az irodalomtörténet lírainak mondja Balassi darabját, a színházi alkotók pedig a cselekmény szegényességéről, túlzott egyszerűségéről és a darab statikus- ságáról beszélnek. Az összes eddigi színpadi értelmezés a Balassi-dráma drámaiasításá- ra törekedett. A játékhagyományon belül maradva próbálták a realista színjátszásba belekényszeríteni, akár pszichologizálás, akár historizálás útján. így aztán vagy érzelmes vallomások sorozata, vagy reneszánsz ünnepély lett a szövegből a színpadon. Mondani sem kell, hogy a pszichologizáló olvasat abba gabalyodik bele, hogy a darab unalmas és monoton szövegáriáiba mély és " A sorozat első részét 2012. novemberi és decemberi számunkban közöltük - A szerk. 69 Száz Pál
