Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Veres István: „De ha nem teázunk, az sem baj” (esszé)

Egyik fő mondanivalója, hgy a férfiak és a nők alapvetően másként állnak a pár- kapcsolathoz, meg egymáshoz, és ebből van a sok szerelmi csalódás, ami az embereket gyötri. „Mialatt végignéztem rengeteg kö­rülöttem lévő hölgy szerelmi hanyatlását, és miután én is nyaltam már bele a fagyiba fordítva, rájöttem, hogy a nők tényleg tel­jesen másképp vannak bedrótozva, mint a férfiak” - szögezi le xLady. A blogot (majd a regényt) didaktikus cél­zattal is publikálja, szeretné ugyanis átadni az olvasóknak, amit a férfi-nő kapcsolatról gondol, egy afféle „nagy büdös igazságot”, amit (szerinte) senki nem mer kimondani, de valahol mindenki sejt. „Mert hogy repü­lünk a lávtól, biztosak vagyunk abban, hogy végre eljött a mi lovagunk, aki végre kiski­rálylányként fog minket a tenyerén hordani forever” - írja a nőkről. Az idézett mondat egyébként jól példázza azt az angol szavak­kal kevert magyart, ami xLady szövegét vé­gig jellemzi. Bejegyzései (és a fejezetek) közben ol­vasóinak véleményét kéri egy-egy témában, némelyik válaszlevelet pedig a szövegbe illeszti. Közben végig a „nagy büdös reali­tást” próbálja meg zanzásítani, a csalódások okaként definiálva azt: „Mert hogy a kedves hirtelen már nem is olyan kedves, rájövünk, hogy ő is büdöset sz*rik, hogy ijesztő reggel, smink nélkül, meg hogy kurvára nem teszi a szennyesbe a zokniját” - példálózik. Nyil­vánvalóan nem tudatos gyakorlat a szerző­nél, de az idézett mondatban szereplő „szar” az egyetlen szó, amelyet részben kicsillagoz, közben a sokkalta vulgárisabb kifejezéseket a maguk teljes „pompájában” írja le. A hűtlenséggel kapcsolatban is megoszt néhány tanácsot az olvasóval. „Ha egy fér­fi félrebaszik, az nem azt jelenti, hogy már GICCS- ÉS TRASHKU1.TÚRA nem szeret. Egy férfi ha félrebaszik, azt je­lenti, hogy hajtja a vére. Vagyis inkább a farka. Vadásznia kell. így van programozva. El kell szórnia magát. Viszont Uraim, ha egy nő megy félre, akkor baj van. Egy nő csak akkor baszik félre, ha már érzelmileg nincs a kapcsolatban” - szól a jótanács. Majd megjegyzi, hogy saját gondolkodását inkább a férfiakéval rokonítja. „Én meg ér­dekes módon, ahogy megvolt a kis akció, zuhanórepülésben láttam egyre kevésbé vonzónak a kandúrbandimat. Hmm. Mon­dom én, hogy férfiagyam van”. Az őszinteség, egymás vagy önmagunk megismerése, megismerni akarása vagy nem akarása mint téma egyébként többször visszatér a regény során. Helyenként nyers szókimondással, helyenként pedig közhe­lyekkel és pátosszal. Elmereng a szerelem definícióján is. „Kicsikém. Azt hiszed, az a szerelem, amikor folyamatos kétségek közt gyötrőd magad, és kergeted a tökéletest, hogy mindig megfelelj neki? Azt hiszed, az a szerelem, ami a szenvedélyekkel teli gyötrelmekben pihenni sem hagy? Ami­kor folyamatosan az cikázik a fejedben, hogy nehogy elveszítsd a másikat, mert az lesz életed legnagyobb kínja? (...) A szere­lem a teljes elfogadásról szól. Abban nem kell megfelelned, ott nem kell vigyáznod, nehogy valamit rosszul csinálj. Mert nem tudsz semmit sem rosszul csinálni. Ne ker­gesd a fejedet, ne agyalj, és élvezd ezt az őszinte szeretetet” - idézi egyik bizalmas ismerősét. PÖRKÖLTÖT, MARHÁBÓL Ezel iránti érzelmeinek változását a szerző ügyesen és plasztikusan mutatja be a főzés motívumán keresztül. „Amikor már egy át­15

Next

/
Thumbnails
Contents