Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Veres István: „De ha nem teázunk, az sem baj” (esszé)

GICCS- ÉS TRASH KULTÚRA

akiket fényképes levelek alapján maga válogat ki. Van köztük (ismét) csalódást okozó régi ismerős, akivel az erdőszéli pádon közösül egy arra járó néni szeme láttára, egy fiatal polgármester és egy nős orvos, akinek a rendelőjéből xLady egy rajtaütésszerű aktus után annak felesége szeme láttára libeg ki. Utóbbi esetet állítólag megbánta, és nem is fogadta többé az orvos telefonhívásait.

A túl rámenős internetes jelentkezőket vagy ignorálta, vagy móresre tanította azzal, hogy „megígérte magát” nekik, aztán annyiban hagyta a dolgot. „Teljesen tisztában van azzal, hogy ő miszter tökéletes, akinek nyilván nő nem állhat ellen. Nálam viszont ez kicsapja a biztosítékot, mert hát én az ilyen fasziktól nem behalok, hanem pont hogy olyan xladysen azt érzem, hogy meg kell csavarnom a tökeit anélkül, hogy hozzájuk érnék” - indolkolja a leckét.

Helyenként visszakozik, mondván, nem is akarta ezt az egészet: „Leírni is kellemetlen, nem csak átérezni, mert hogy én sosem akartam harmincas szingli nagymenő nő lenni, sokkal inkább vágytam arra, hogy huszonévesen hozzámenjek életem szerelméhez, szüljek neki vagy két gyereket és éljek boldogan, mint a kiskirálylány” - ismeri be magának és az olvasóknak.

Aztán rátalál Ezelre, a huszonéves macedónra, majd fokozatosan rájön, hogy vele kapcsolatban nem tudja visszafogni az érzelmeit, és hogy maga is többre vágyik. „Hogy belebújhassak, hogy ne szexelni akarjon, hanem csak engedje, hogy ott feküdjek benne, minden elvárás nélkül. Arra gondoltam, hogy Ezel, a híres macedón ölelése pont olyan fajta, amire vágyom.”

Az érzelmi változás tetten érhető a szerző szóhasználatában is: Ezellel való második együttlétét már nem „baszásként”, „dugásként” vagy „kupakolásként”, hanem „szeretkezésként” definiálja. A macedónba aztán végleg beleszeret, és közben fontosnak tartja, hogy megállapítsa: Ezel több és jobb, mint korábbi párja, Christian, akivel egykor nagy kínok között váltak el. Ekkor viszont már tudja, hogy nemsokára külföldre kell utaznia a munkája miatt, a fiút pedig nem viheti magával. A döntést némiképp megkönnyíti, hogy Ezel beismeri neki: konzervatív családja sosem tudna befogadni egy külföldi, emancipált nőt.

NAGY BÜDÖS IGAZSÁGOK

A szövegben nemegyszer említett és idézett Paolo Coelhóhoz hasonlóan xLady is állandó igényt érez arra, hogy mesélés közben igazságokat, (sokszor közhelyes) tanulságokat fogalmazzon meg a vele történtek alapján. A férfivadászatban például igyekszik szabályokat állítani magának. „A tanulság meg egyrészt az, hogy nem kurvulunk, és nem baszunk egyszerre tizenkettő kannal. Vagy ha mégis, hát ne lepődjünk meg, ha officially is kurvának leszünk titulálva. A másik tanulság meg az, hogy kár bármit is túlagyalni, meg túlgondolni. Az életet élvezettel kell élni, még akkor is, ha néha fáj, és akkor is, ha néha újra pofáncsap” - jelenti ki magabiztosan.

Viszonylag sokat mereng elvi kérdéseken is, például azon, hogy nemi közösüléssel szükségszerűen odaadja-e a lelkét a férfiaknak. „Úgy rémlik, nem mindig. Viszont általában a nők az első baszás után jobban vonzódnak a kanhoz, mint előtte. Észrevették, hölgyeim? (...) Én mindig azt éreztem, hogy van valami közös kis akármink” - fejti ki meglátásait.

14