Irodalmi Szemle, 2013
2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Mayer Kitti: Óvakodj a kerti törpétől! (esszé)
GICCS- ÉS TRASH KULTÚRA szemlélő számára csakhamar kiderül: itt bizony átverésről van szó. A mesebeli táj nem műalkotás, csupán dekoráció, kolo- ritja éppen passzol a kanapé és a fal színéhez. A főhősök végül úgyis egymáséi lesznek, másképp nem is történhetne, hisz ez a füzet olyan vékonyka, hogy egy vonatút alatt el lehet olvasni. És ez a Szűz Mária- szobrocska is igazán remekül mutat az éjjeliszekrényen, s ha véletlenül leesne, talán el se törne, mert műanyagból van. Érzelmek helyett érzelgősséget, értelem helyett közhelyet, szenvedés helyett szenvelgést kap az, aki enged a giccs csábításának. Hermann Broch, író és filozófus „radikális gonoszként” beszélt a giccsről, amely megfertőzi a társadalmat, s veszélyezteti a magas művészet létjogosultságát. Az amerikai esszéista, Clement Greenberg az avantgárd ellenében vizsgálta a giccs jelenségét, s arra is rávilágított, hogy a giccs megléte termékenyítő hatással lehet a művészetre. A giccsipar termékei ugyanis viszonyítási alapként szolgálhatnak, mely által a magas művészet felértékelődhet. A giccs megítélése a művészet több száz éves története során sokat változott: számos művész akadt, aki igyekezett kifogni a szelet a giccs vitorlájából. Az egyik ilyen Jeff Koons, aki a giccs eszköztárának szinte valamennyi elemét felhasználja munkáihoz: a Made in Heaven című sorozat (1989-1991) fényképein és szobrain akkori feleségével, Cicciolinával közösen szerepel - a címnek ellentmondóan - meglehetősen erotikus pózokban. A Banalitás névre keresztelt sorozatban Koons nem tesz mást, mint elkészíti saját nippjeit, amelyek csak méretükben különböznek az „eredeti” porcelánfiguráktól. A kiállítótérben integető, kalapos jegesmedvepárral, kádban fürdőző, arctalan nőalakkal, valamint Keresztelő Szent Jánossal és a csimpánzot ölelgető Michael Jacksonnal is találkozhatunk ezeket a műveket szemlélve. Ushering in Banality, vagyis Bevezetés a banalitásba (1988) című munkája jól tükrözi a giccs működését: a szobor két angyalkát és egy harmadik gyermeket ábrázol, akik egy zöld masnival ellátott malacot vezetnek. A hízott disznó nem tartozik épp a legkedveltebb állat- ábrázolások közé, az angyalok jelenléte azonban megszépíti a kompozíciót, s már nem is érezzük zavarónak a földtúró állat jelenlétét. Koons Duchamp-ot és a dadaista hagyományt követve előszeretettel nyúl hétköznapi tárgyakhoz, korántsem hétköznapi formában: a léggömbárusok és bohócok ismert lufikutyája hatalmas méretben, rozsdamentes acélból készült (1994-2000), míg a felfújható strandjátékokat (homár, delfin, úszógumi) alumínium felhasználásával alkotta meg (2003). A giccses tárgyakról általában elmondható, hogy elsősorban az érzelmekre kívánnak hatni a lehető legegyszerűbb, legkönnyebben fogyasztható formában. A giccspártiak - tudat alatt - ezért kedvelik annyira a ponyvairodaimat, a limonádé filmeket, az idilli tájképeket: nem kell túlzottan megdolgozni a helyes értelmezésért, csak élvezni kell azt az érzelmek síkján. Az egyik legismertebb giccstárgy minden bizonnyal a kerti törpe, amely 1870 táján, a német kertekből indult hódító útjára. A hagyományos kerti törpék elmaradhatatlan attribútuma a piros, csúcsos sipka és az önfeledt jókedvről tanúskodó fülig érő száj. A kerti tavacska mellett, a bokrok alján megbúvó vagy a sziklakért kövein magabiztosan pózoló törpécskék az otthon háborítatlanságáról 4
