Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Csanda Máté: Teremtés, torzítás, methexis és lokálpatriotizmus (esszé)
M U L T I K U L T 1 É S KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK tőén elvegyülnek egymással, egymásra rétegződnek, (van a vásárok, Art Fairek rangja, kurátorok, katalógusszövegekből származó rang, műcsarnokok, kommersz galériák, megyei és állami kiállítóhelyek rangja, biennálék, workshopok, Artist in Residence-programok által kínált rang, a sajtó által teremtett hírnév, különböző lokális rangok, közösségek, szakmai műhelyek tisztelete) - ezek rendszerint összeérnek, egymásba gyógyulnak-bo- nyolódnak: a műtárgypiac ünnepelt királya beverekedheti magát nívós kiállítóhelyekre, ami által része lesz csoportos tárlatoknak, azaz gyakran konkurens, széttartó kánonok is találkozni és keveredni tudnak. A ruha a testiség visszaszorulását készíti elő, ugyanakkor, mint minden viselet, magának a testnek a kiterjesztése - a művész márkává, áruvá, valutává válik. Balthasar Grácián túlélőkönyvecskéje is eszembe jut, az egyszerűség kedvéért barokknak titulált kor, a spanyol udvartartás rideg, könyört nem ismerő szokásmintái, amik ahhoz vezettek, hogy alakítói egy külön látszatvilágot húztak maguk köré, a versenyben maradásért folytatott harc érdekében tökéletesen kifinomult látszatmodorokba, látszatvi- seletekbe merevedtek. A ma művészei is lépten-nyomon cserélik szerepeiket, egy csomó alkalommal az avantgárd kliséit és militáns retorikáját reprodukálják, régi korok beidegződéseit cipelik magukban, sőt sokszor önkéntelenül is céhszerű struktúrákba rendeződnek. Amúgy amióta létezik olyan, hogy művészettörténet-írás, azóta vannak hierarchiák is. Már Vásárinál is embereken, személyeken, életműveken keresztül vázolódik fel egy kánon, az itáliai reneszánsz elsőligás harcosainak fejlődési íve (Giottótól a csúcsot jelentő Michelangelóig), ami máig meghatározza gondolkodásunk kereteit. A francia Roger de Piles, a 17. század szülötte, az akadémia szellemének valóságos mintafigurája meg már odáig ment, hogy Balance de Peintres című munkájában megszállott módjára pontozásos eljárással rangsorolta a merítésébe bekerült művészeket, egészen hasonlóan, mint a mai sportolós- meg autóskártyák teszik azt: Piles négy kritérium (kompozíció, rajz, színvilág, kifejezőerő) szerint osztogatta pontjait, a slágerlista két, holtversenyben végzett győztese végül Raffaello és Rubens lett. A Kassaboys Museum névre keresztelt panoptikumban a művészhármas folklórrá erősödött tartalmakat - lokális mítoszokat, metaforákat és metonimiá- kat emelt be a művészet szférájába. Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt frontembere és kommunikációs vezéregyénisége kormánypárti képviselőként is igen aktívan osztotta a lapokat és szeletelte a saját szájíze szerint a média terét (terjesztette a maga mém-láncolatait). A Kassaboys tagjai egyfajta objektivációs, feszültségkondenzáló kísérletre vállalkoztak: Slota szavait, szóvirágait, hasonlatait egy az egyben tárgyi formában örökítették meg: képbe foglalták a „szánalmas kócos asszonyságnak” titulált magyar külügyminiszter asszonyt, Göncz Kingát, megörökítettek néhány „görbelábú mongoloidot” (Slota szókészletében a magyarok), Szent István király mint lovon ülő bohóc, a turulmadár pedig mint „visszataszító papagáj” lett formá65
