Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Csanda Máté: Teremtés, torzítás, methexis és lokálpatriotizmus (esszé)
MULTI KULT1 ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK ba öntve. Az artefaktumokból aztán egy bizarr múzeum jött létre. A Kassaboys lényegében nem tett mást, csak „lehívott”, rögzített valamit az ideák birodalmából, a közbeszédben cirkáló diffúz tartalmakból - a szó szoros értelemben megfogtak, tárgyiasítottak néhány, a politika (és a rágyógyuló tömegmédia) által fermentált fogalmifolklór-figurációt. Persze kellett mindehhez a rendbe foglalás, a múzeum-látszat is: a múzeum az újkor tipikus produktuma, az a közeg, amely egyáltalán kitermelte a gyűjtő- fogalomként kezelt szépművészetet, az úgynevezett nemzeti művészeteket, és amely végleg megszilárdított bizonyos kánonokat. A múzeum is a politika tere (az európai múzeumok fejlődése szorosan fej fej mellett haladt a nacionalista diskurzusok térhódításával). Akciójuk, bármennyire is gyanús, nyitott, provokatív és látszólag reflektálatlan, pompásan szemlélteti, hogy a politikai tér alakítói is egy igen hasonló játszmát játszanak, mint a kreatív szakma Mgr. Art., M. A. és D. L. A. titulusokkal felfegyverzett, hol művészként, hol kurátorként, hol pedig aktivistaként fellépő humánerőforrásai. Csakhogy a (központi, „hivatásos”) politika általában lépéselőnyben van - hatékonyabban igazgatja, formálja és strukturálja a média csatornáit (gondoljunk csak arra, ahogy egy-két egyszerű ember és független személyiség hollywoodi képi sablonokkal operál [hazugságvizsgáló] vagy fehér lovon rója a belváros utcáit). Érdekes, hogy a bulvármédiában a trió összes műve közül messze a Kassaboys Museumnák lett a legnagyobb visszhangja, vagyis a problematikus tartalmak megszűrve, anyaggá téve, képekké kondenzálva ismét visszakerültek a vulgáris közbeszéd véráramába. A Kassaboy Museum illúziókat reprodukál, árnyéktesteket gyárt - és mivel a „végtermékek” mérhetetlenül groteszkek, bizonyos fokig erőtlenítik is az ős-képek auráját. A Kassaboys tagjai egy további projektjükben - Viktor Frešóval szövetkezve - misét mondattak Kelet-Szlovákia művészeinek boldogulásáért - a papot médiumként (mediátorként) használva beletolakodtak egy másik szférába, a tiszteletes atya pedig, felbuzdulva a szándék nemességén, saját gondolataival, rögtönzött szavaival is megtoldotta a közös könyörgést, Isten oltalmába ajánlva a periférián kallódó művészembereket, nem utolsósorban azért is fohászkodva, hogy az alkotók újra visszakerülhessenek arra a helyre, ami egykor megillette őket: az egyház, Isten, az Abszolútum oltalmába/szolgálatába. Nyilvánvaló, hogy cinikus egy akció, problematikus szembesítés (ugyanakkor szembesülés, hely- és szerepkeresés), bár tegyük hozzá, sok kelet-szlovákiai művész karrierjét tényleg csak a felsőbb hatalomba vetett hit tudja tartós módon egy mederben tartani. A magát kortársnak, progresszívnek valló művészet (a művészet fősodra), amely már rég kiszakadt az egyház (és az udvari reprezentáció) kötelékéből, ezáltal - a Kassaboys jóvoltából - egy pillanatra belevásárolta magát az áldozat liturgiájába. A Kassaboys munkáinak nagy része arról szól, hogy hogyan lehet kicsippenteni, kihasítani egy szeletet a mediális térből, a globális figyelem-re66
