Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Csanda Máté: Teremtés, torzítás, methexis és lokálpatriotizmus (esszé)
elsősorban saját kapcsolatrendszerének meghatározottságában él, saját szociális hálójának erőterében válik tapintható személlyé, és az ismertség, az elismerés, az úgynevezett rang is ebben a strukturális összefüggésben desztillálódik. Boris Groys írja a Die Pflicht zum Selbstdesign c. írásában, hogy a modern értelemben vett dizájnt éppen a megtisztítás utáni vágy szülte, hogy a felszíni dekoráció lehetőleg tökéletes visszaszorításával a dolgok csupasz valója tudjon a felszínre kerülni, hogy a véletlenek vonzásában alakuló formai ballasztot félretéve a modern idők tárgya egyenesen a lényeget mutassa meg magából. Vagyis egy új kezdetről, egy új átszabásról és közös nevezőre hozásról (nem utolsósorban uniformizálásról) van szó. Isten halála után pedig az ember, aki azelőtt saját lelke, belseje, egésznek tekintett önmaga „dizájnjával” (vagy legalább is egybe tartásával) volt elfoglalva, mára mindinkább egy másik paradigma rabszolgájává válik: a modern ember már tárgyai, használati cikkei, eszközei, ingóságai és protézisei megtervezésére projektálja mindazt, amit addig lelkének csiszolgatására fordított. A Kassaboys formatervezett mimikri-darabjai kimondottan társasági viseletek. A vernisszázs is egy szociális hotspot, egy mediális csomópont, a mai netes fórumok egyfajta prototípusa. Önkéntelenül, természetszerűleg is másról szól, mint a kiállítás összes többi napja - a vernisszázson megjelenni - effektiven megjelenni - egyet jelent a médiában való megjelenéssel, a közösségi megjelenéssel. Tulajdonképpen már Szókratész is médiaművész volt, rendkívül profi MULT1KULT1 ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK módon tudott cselezgetni a közösségi térben, kereste a tömeget, az interakciót, az volt a dolga, hogy naponta eljárt az agorára és provokatív kérdés-konstrukcióival gerjesztette a hangulatot („kellemetlen figura lehetett, aki kiment a piacra és ott cseszegette az embereket” - olvasom Sebők Zoltán esztéta megfogalmazásában). A nagyon erősen náci beütésű egyenruhák mindezen túl egy további olvasatot is kínálnak: azon nyomban, amint valami mérhető, racionális kódok vagy akár csak képi analógiák alapján összehasonlíthatóvá, értékelhetővé (ezáltal tervezhetővé) válik, hamarosan visszaüt az adott rendszerre, újfajta struktúrákat, hierarchiákat és játékszabályokat produkál. A kínos rendbe szedett ranglétrák a mai világban cseppet sem számítanak kirívó jelenségnek - gondoljunk csak az artfacts. net oldalon futó globális online- rankingre (a Kassaboys a cikk írása idején a 30678. pozíciót tudhatta magának, + előjellel, vagyis erősödő tendenciát mutatva). Közben nem tudok nem gondolni az RPG-formátumú videojátékok fantasy- világára, ahol ugye rangok, ruhák, páncélok, sisakok, köpönyegek és fegyverzetek alakjában rajzolódik ki a mindenkori státus, a karakter ereje, rangja és teljesített missziói. Vagy azonnal bevillannak Otto Neurath Isotypiái, amelyek egy globális, transzparens, egymáshoz logikusan illeszkedő, az élet minden területét lefedő, pozitivista ikonikus nyelv létrehozását célozták meg. Persze sosem csak egyfajta hős, egyazon hierarchia létezik, a rangok is sokfélék, rengetegféle közegben termelődnek - gyakran alig észrevehe64