Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES egyszerre teszi nyitottá és törékennyé az embert, és amelynek hatására olyasmiben lesz része, amit »isten­élménynek« lehet nevezni .”60 Földényi a villám metaforáját értelmezve a pillanatnyi- ságot emeli ki, melyben az örökkévaló megnyilvánul: „A semmiből támad és semmivé is lesz, de amíg tart, addig mindent felülmúl. Ilyenkor minden neki ren­delődik alá; hozzá képest minden semmissé válik .”61 Szemeiével ellentétben azonban Endymion tudja, hogy mi vár rá: „Ki égi nőhöz közelít, / lángra lobban, ha­muvá omlik - rég tudom.”62 Ezt pedig nemcsak utolsó szavai bizonyítják, hanem az is, hogy az első kép végén elbúcsúzik a világtól. Endymion tulajdonképpen sehol sem nevezi meg, hogy Lunával akar egyesülni. A „nem múló pillanat­tal ”63 siet egybekelni (ami végső soron nem más, mint az isteni tűz vagy villám). A Luna iránti közeledés egy paradoxon: Luna a nemlétbe vezető kapuként, a vele való egyesülés pedig a teljes megsemmisülésként ér­telmezhető. Luna tehát nem cél, hanem a nemlétbe, vagyis az ürességbe való átlépés eszköze, küszöbe. Az üresség pedig az egyedüli valóság: „...és ki csak tükör­kép vagyok: valóságom szembejön velem...”64 Luna figyelmeztetése szintén ezt támasztja alá: * * Földényi F. László: A medúza 1 I pillantása. A misztikafiziognómiá- ja. 2., átdolgozott kiadás. Pozsony, 2013, Kalligram. 54., 55-56. 61 Uo. 56. 1,1 Weöres: Egybegyüjtött színjáté­kok. 113. M Uo. 109. Vö.: Weöres Sándor: Idő. In uő A teljesség felé. Weöres itt jelenség-időt és teljes időt kü­lönböztet meg. H Weöres: Egybegyüjtött színjáté­kok. 110. 65 Uo. 113. „Látod-e a menny szent vadállatait rád meredni? Ajkukon sugár habzik, alabástrom foguk kivillan. A mélység farkasa és medvéje csak a testet tépi széjjel, Ők mindenedet kívánják.”65 A farkasok és medvék általi széttépetés a pásztorkölté­szetben a szerelmi halál egyik formája. Az álomban, lá­tomásban a vadállatok vagy fantasztikus szörnyek által való széttépetés a sámánavatás részét képezte. Ugyanak­kor megidéződhet az Orpheust és Pentheuszt széttépő menádok vagy a Dionüszoszt széttépő titánok mítosza, esetleg Ozirisz Széth általi meggyilkolása és feldarabo­lása is. A meghaló és feltámadó Vegetációisten történe­te a színház rituális kezdeteihez vezetne vissza bennün­89

Next

/
Thumbnails
Contents