Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

66 Uo.

67 Uo. 108.

68 Uo. 115.

69 Uo.

két, ez azonban az Endymionracsak részben érvényes: hiányzik ugyanis a feltámadás vagy annak ígérete.

A „lángra lobban, hamuvá omlik”66 metaforikáját keleten és nyugaton is az abszolútummal való egyesülés szimbólumának tartották. Miképpen a nirvána metaforája a karma kihunyását jelenti.

Endymion Lunával való egyesülésében - pontosabban az általa megnyilatkozó abszolútummal való egyesülésben -, akárcsak Szemeié esetében, az extázist az orgazmus állapotának feleltethetjük meg, ahogy azt a misztikus költők szerelmi metaforikája használja. Erre a megfeleltetésre utalnak a Kar első megszólalásának következő sorai:

„messze vagy és szomjazunk rád! (...)

Te őrződ az igazi kéjt,

Arany-kulcs!”67

A MEGSEMMISÜLÉS CSODÁJA

Endymion megégett holtteste a III. képben beteljesíti a pusztulás képeit (az I. kép letiprott tere, a szétfeslett koszorúk a réten, az eltört furulya), hiszen nem csak a teste halt meg - „a menny szent vadállatai” ugyanis nem csak a testet pusztítják el. Nem véletlen, hogy Weöres a mítosz felhasználását tekintve nem ad feloldást - Endymion nem szállt fel a Holdra, nem egyesült vele, nem lett belőle csillagkép: nem átváltozásról, hanem megsemmisülésről van szó.

Endymion halálhírét Korydon hozza, s közhelyes mondata szó szerinti, teljes jelentéssel töltődik fel: „Társunk, Endymion / nincs többé

.”68 Korydon pedig, mielőtt mint tanú elmondaná, hogyan halt meg Endymion, halálát csodaként értelmezi:

„Csoda történt! esnek gyászos csodák is.

Égi bölcsesség óvjon minket az égi veszélytől.”69

90