Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES homályá”-nak és a sirató hangjainak ellentétes irányú, vertikális, lezárhatatlan mozgása mindkétszer egy gyűrűszerű alakzat centrumának bizonyul: „nem nézi, a test homálya mint emelkedik a végső láng fölé, világot szétfeszít az üszkös verejték-koszorú” (5-7.) „Üdv néked, hétfájdalmu szív! A jajkiáltás, kezdet óta, nyakában kővel, méretlen kútba hull, nem érheti útja végét!” (24-25.) Az „üszkös verejték-koszorú” a(z élő) test hiányáról tanúskodó lenyomat a gyolcs médiumán, amelynek áttételességét fokozza, hogy az „üszők” a pusztító tűz nyomaként, a tárgy égés következtében elszenesedett maradványaként látható. Szembetűnő, hogy a költemény nem a búcsúversek gyakori tematikus-retorikai elrendezését követi, hiszen a sírbolt, az árny, a test homálya és az üszkös koszorú felől csak fokozatosan jut a halott test szemléletéig, és nem azt tekinti kiindulópontnak. A hiányzó vagy élettelen arcot jelölő koszorú a későbbiekben átírható a kiürülő, majd újból életet oltalmazó fészek metaforarendszerévé (vő. 102-105., 242-244., ill. 255-257. sorok). A zárójelben jelzett részletek kapcsán nyomon követhető folyamat összefüggést mutat egyúttal a néma száj(üreg) és a sirató hangja nyomán kiépülő illékony épületek ellentétpárjával is, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. A költemény 3. részében az első kórus megszólalásai tükörfelületek által tagolt teret hoznak létre, amely szimmetrikus alakzatokkal népesül be, ezáltal biztosítván az akadálytalan mozgást a tér szegmensei között. A 4. rész ismét a térszerkezet módosulását hozza, a szivárvány színeiben pompázó korábbi víziók eltűnnek, szinte teljesen kiürül a tér, amelyben immár a fehér és a vörös színek dominálnak, a megszólaló hangok és felvillanó fények illékony és instabil épületté rendeződnek („örök dal tornyait építi köröttem” [207.], „a teremtmények sorából fölmeredve / háromfejü oszlopként magasúl / és villámló tetőként beborít / a hár38
