Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)
A T ITOKZATOS WEÖRES 15 Antal Laura: Szintézis síppal, dobbal és énekhanggal. In uő: Formák és kifejezésmódok Ligeti György vokális műveiben. Budapest, 2008, Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem. 108-113. (Doktori értekezés.) A Weöres- barátságról: 2-3. kombinatorikus játékait idéző zenei kísérlet, mely nem csupán a klasszikus transzformációkkal számol, hanem a bővülés alakzataival és a modifikálás finommechanizmusaival. Ligeti György lényegében a versből új verset csinál: a dal szövege a szimfónia szövegéből kiragadott elemek szabad variációja. Ez az olvasás, illetve értelmezés hagyományostól eltérő mikéntjére is ráirányítja a figyelmet. Weöres műve nyitott mű, minimális tematikája akusztikus élményen alapul, s a nyelv érzékisége megengedi a lineáris olvasat áthágását. A tudás almája (mely egyszerre „kukac-bölcső”, „állandóság”, a mozdulatlan mindenség és az elvágyódás) ring az ágon: Weöres kombinatorikus repetitív játékai ezt a ringást el is bizonytalanítják („ring az alma ága / ring az ág a / piros alma mozdulatlan”), infantilizálják („inga / hinta / palinta / piros alma ringatózik”), hangátvetéseket, áthallásokat kreálnak. Az egyes új motívumok afféle bizarr zenei kopulációs képességgel ruházódnak fel, és a szövegtestet a legkülönfélébb pozitúrákba kényszerítik. A központozás hiánya, a szabad kapacitások és az ingerpotenciálok ilyen elburjánzása az értelmezői munka racionális térfelével szemben halad, és az akusztikus érzékelés primátusát sugalmazza. Ligeti elhagyja a mágikus négyzet paródiáját, s az így nyert, a szakralitásból kiszabadult groteszk vers végére mind zeneileg, mind értelmileg kitesz egy kérdőjelet. Nála a vers az altatódal műfajával rokonítódik: mindennemű más rárakódás nélkül, a prozódia szillabikusságát megőrizve .15 Az „alma álma / elme álma alma / álmodj” vagy az „alma / álma / elme-/ rülve”, illetve „inda-indiába” fejlesztések nyelvi parthenogenézise az anyag zenei szaporulatának dokumentumai: a hasonlóságon alapulnak és az észlelet pillanatnyi kéjérzetein, ugyanakkor minden hasonlóság ellenére végeredményben mutációk, az ősképhez viszonyítva disszonanciák, az értelemhez viszonyítva torzulások, az ősszöveg meghamisításai, a hang meghazudtolásai, az asszociativitás és nem az értelmi megragadás szemérmetlen kiélvezői. A konstrukció elszabadul és ellenőrizhetetlenné válik, de Weöres versében sosem lesz teljesen értelmetlenné vagy kiolvashatatlanná: a moduláció és a modifikáció 22
