Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES finom mechanizmusai a szószerűséget és a kapcsolódási ingerpotenciált minden körülmény közt megőrzik: épp ez különíti el a költeményt az avantgárd roncsoló technikáitól. Webern kompozíciós technikáinak sokfélesége és összetettsége nyilván megérintette Weörest is: a létező szimmetrikusságnak, az AREPO-négyzet szabályosságának még sincs magától értetődő harmonizáló funkciója, ahogy Webern zongoravariációinak esetében sem (op. 27.), „nála ugyanis annyi különbözőféle irányú kromatikus lépés van, hogy a zenei szerkezet egyenletesen feszültnek tűnik”.16 Ez az egyenletesen feszült nyelv Weöres szimfóniájának újszerűsége, és egyben szakítás is, legalábbis néhány mű erejéig a bartóki (és kodályi) zeneeszmény tonikus vagy tonikapótlékként elgondolt szorosabb, hierarchikusabb elrendezéseivel. A Hat bagatell vonósnégyesre (op. 9.) című kardinális jelentőségű Webern-mű poétikája Weöres koncentrált bagetelljeinek egy bizonyos csoportjára nézve is tanulságokkal járhat, de e szimfónia szövegfejlesztéseinek technikáit is segíthet megérteni. Ligeti az ötödik bagatell kromatikus mezejének kibontakoztatását analizálva jut arra a fontos következtetésre, hogy Webern „a szimmetrikusan elrendezett hangközöket asszimetrikusan vezeti tovább. Zeneszerzői gondolkodásának alapját egy szigorú konstruktív gerinc alkotja, ezt azonban a megkomponált formában elfedik a többé-kevésbé szabadon kialakuló struktúrák. Ez a fajta zeneszerzői munkamódszer se nem erőlte- tetten rendezett, se nem teljesen kötetlen: a szabadság és a rend szerencsés egyensúlya valósul meg benne”.17 Ligeti felhívja még a figyelmet a belső harmóniai át- rétegződések szerepére a harmóniai mezők határain belül és azokat áthágva. És ezt egy remek hasonlattal szemlélteti: a pókháló-effektussal, melynek lényege, hogy egy lazán széthúzott pókhálónak először csak a mintázata torzul, de a szálai nem változnak, ha viszont erősebben húzzuk szét, a szálak is megváltoznak, egyesek elszakadnak, mások a szomszéd szálakkal alkotnak gomolyokat. Az új szerkezet szabálytalanságában őrzi az egykori szabályosságot. Weöres Tizenkettedik szimfóniája pontosan ilyen szövegpókháló: a harmonikus n ň 16 Ligeti György: Webern és a I I tizenkétfokúság. In uő: Válogatott írásai, i. m. 128. 17 Ligeti György: Webern harmóniavilága. In uő: Válogatott írásai, i. m. 121. 23
