Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES mágikus, a Miatyánk struktúráit megidéző amulettként is viselt kubus.12 Jómagam nem zárkózom el ettől az értelmezéstől, sokkal inkább hajtanék azonban a zenei olvasat primátusa felé, hiszen Weöres, ha meg is idézi a mágikus négyzet szakralitását, komolytalanul teszi azt, sokkal inkább rámutatva a hagyománytörésre, a szövegmozgás devalválódására, a szó alkímiájának kiismerhetetlen folyamataira, melyek a jelentéskonstruálás játékában elvesztik önmagukat, s kilépnek a rájuk mért, amúgy is ingatag jelentésből. A numerológiai arányok jelenléte is elképesztő: a számértékek alapján a 73-55-64-55-73 szerkezetet kapjuk, a számjegyek összege pedig, ahogy ez látható, minden esetben 10. Weöres, aki Hét groteszk című (szintén az Áthallások ciklusban szereplő, az azonos című kötetből kihagyott) sorozatának első darabját az Anton Webern emlékére címmel látta el, nyilvánvalóan alaposan ismerte Webern munkásságát.13 (Itt jegyzem meg, hogy a kisciklust célszerű lenne Webern bagatelljei felől olvasni.) A Sátor-négyzet magyar áthangolásával már maga Arany János is megpróbálkozott (takar / adoma / konok / amoda / rakat), s Arany nyomán Papp Tibor hozott létre önálló versprojektet a téma alapján.14 Weöres a szimfóniát öt egységre bontja az öt kulcsszónak megfelelően. Vadai állítása, miszerint ez a zárlat nem illeszkedik szervesen a költeményhez, e tekintetben nem tartható, hasonló konklúziót képez, mint Webern előadásszövegének végén, s az egyenértékű alapegységek lehetséges irányulásaira figyelmeztet, vagyis a kulcs maga. Weöres a sátor szó megfelelőjeként a sátor szót alkalmazza, mely visszafelé kiadja a rotas alakot: a későbbiekben azonban a visszaolvasást már csak az opera-Arepo páros teszi lehetővé. Weöres szövege tehát nem mágikus négyzet: jelentését, funkcióját vesztett struktúrának tűnik, egy rossz rekonstrukciónak. Ha kompozíciós alapként kezeljük ezt a rossz rekonstrukciót, a költemény teljes szerkezetét is afféle rontott, roncsolt kommentárként olvashatjuk. Egy szöveg rekonstrukciójaként, melyben minden elem keresi a maga helyét, s így a költemény az értelmezői munka egy fázisát rögzíti. A sorokkal való játék a szerializmus 12 Vadai István: Bóbita. A Tis/.atáj diákmelléklete, 1999/9, 62. szám. 7-8. ” Tamás Attila, úgy tűnik, a teljes sorozatot Webern-hatásként, hommage-ként értelmezi, joggal. Tamás Attila: Weöres Sándor. Budapest, 1978, Akadémiai. 219. 14 Kelemen Erzsébet: „Ördög vigye a problémáidat". Mágikus betü- négyzetek. Kortárs, 2010/10. 87- 93.
