Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

11 Webern, Anton: Előadások, levelek, írások. Ford. Maurer Dóra, Várnai Péter, Budapest, 1965, Zeneműkiadó. 73-100. Az idézet helye: 99-100.

móniából tartunk a szétesés, a poriadás irányába. Ez az irányváltás megközelíthető a szimfónia különösen meglepő zárlata felől:

„sátor a répa téved opera flótás”.

Ez a látszatra logikátlan szövegmontázs azonban nem más, mint a közismert antik mágikus négyzet eltorzítása, jobban mondva akusztikus fordítása:

sátor

arepo

tenet

opera

rotas

Ez a különös ókeresztény szöveg szerepel Anton Webern Út a tizenkét hanggal való komponáláshoz című híres, 1932. március 2-án megtartott előadásának végén is, hiszen ebből a kubusból kiolvasható a tizenkétfokú technika lényege maga: a sor (Reihe), a tükörfordítás, a rákfordítás és a tükör-rákfordítás egyenértékűsége. Maga Webern is felhívja a figyelmet a dodekafón komponálás, illetve a szerializmus egyes technikáinak irodalmi gyökérzetére is: „...ez nem csak a zenében van így. Analógia erre a nyelv. A legnagyobb lelkesedéssel töltött el, hogy Shakespeare-nél a szókezdő hangokban és rímekben szintén ilyen összefüggések vehetők észre. Sőt még rákfordítású mondat is akad”.11 A négyzet szövegének fordítása nem egyszerű: Arepo, a szántóvető munkában tartja a kerekeket, vagy forgásban tartja a munkát. A keresztény misztikus magyarázat egyik alappillérét képezte az a belátás, hogy a szövegből görög kereszt alakban két Pater noster rakható ki, illetve két Alfától az Ómegáig. Vadai István, aki szintén regisztrálta a Tizenkettedik szimfónia parodisztikus zárlatát, épp e keresztény teozófikus megfontolásnak engedve avatja bölcseleti költeménnyé Weöres versét: hiszen a bűnbeesés almájának szimbolikáját csak felerősíti ez a

20