Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

megközelítésre, miszerint a vers „a háromszólamú éneklés egymásba fonódó, egymás fölött indázó dallamíveit juttatja eszünkbe”.5 Gyakran visszatérő eleme a korabeli értelmezéseknek a tonálisba torkolló atonális ív elve. Tandori már a Tapéta és árnyék című vers bravúros elemzésénél érzékeli a disszonancia zenei szerepét, ugyanakkor a vers konklúziójában, concettójában beálló harmónia megjelenésére helyezi a hangsúlyt.6 Bata Imre is úgy érzi, hogy Weöres kísérletei tulajdonképpen, hogy modern hasonlítással éljek, erőfitogtató edzőtermi gyakorlatok a poétika változatos gépekkel felszerelt konditermében, s a konkrét költészetként értelmezett verseket Weöres szerinte „mindig alárendelte az ősvilági rendnek”.7 Lengyel Balázs Alföldy Jenő negatív kritikáját korrigálva (aki Weöres kötetét egyértelműen stagnálásnak tartja) pontosan érzékeli a Weöres- líra ekkori fordulatát: nála a szöveg verssé válásának létmódja kerül előtérbe, a vers zenévé alakításának metodológiája, a versküszöb poétikája.8

A Tizenkettedik szimfónia szakít a Tizenegy szimfónia című kötet komponenseinek koncepciójával:9 e szöveg radikalizmusa ugyanis túlmutat a weöresi zenei konvenciókon, itt nem egy újabb nagyszabású korszakbetetőzésről van szó, ahogy az egyes szimfóniák költészettörténeti funkcióját láttatni szokták. A Tizenkettedik szimfónia kulcsa a disszonancia, az atonalitás, a szerializmus: e fogalmak csak első hallásra tűnhetnek idegennek Weöres harmóniateremtő, hangsúlyozottan zenei fogantatású költészetével kapcsolatban. Maga a költő is felhívta a figyelmet egy interjúban a zenei szemlélet megváltozására: „A zenei melódia anyaga korai dolgaimra nagy hatással volt, most inkább a zenei struktúrákból tanulok”.10 A melodikusból a strukturálisba való átmenet termékei közt szerepel a Tizenkettedik szimfónia is, melynek akusztikus karakteréről Weöres ugyanitt teljesen világosan fogalmaz: „Ez öt tételből áll. Nem irodalmi, hanem zenei motívumra épült, nagyon egyszerű motívumra: alma ring az ágon. Ennek variációi és permutációi után végül más szóanyagra porlik szét a vers”. Vagyis: míg korábban a kaotikus konkrétumok atonális gomolygásából jutottunk vissza a harmóniába, most a szimmetriából és a har5 Tüskés Tibor: Weöres Sándor: Áthallások. Tiszatáj 31 (1977/1). 66-70.

' Tandori Dezső: Weöres Sándorról az Egybegyüjtött írások ürügyén. Tiszatáj 31 (1977/1). 70-73.

7 Bata Imre: Weöres új versei a Mikrokozmosz sorozatban. Új írás 16(1976/10). 108-109.

8 Lengyel Balázs: Weöres, Pilinszky. Élet és Irodalom, 1976. november 6., 54. szám. 11.

’ A Tizenegy szimfóniáról lásd például: Rónay László: Hűséges sáfárok. Budapest, 1975, Szépirodalmi. 409-423.

111 A szimfóniákról, az elfelejtett versekről. Czigány György rádióbeszélgetése Weöres Sándorral. In Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Budapest, 1993, Szép- irodalmi. 307.