Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

3 Ligeti György: Cello Concerto, Clocks and Clouds, Violin Concerto, Síppal, dobbal, nádihegedűvel. Hamburg, 2002, TELDEC. (8573- 87631-2)

4 A szöveg magyarul is olvasható: Ligeti György válogatott írásai. Ford. Kerékfy Márton, Budapest, 2010, Rózsavölgyi. 446.

I. ALMA ÁLMA

Ligeti György Síppal, dobbal, nádihegedűvel című, Weöres Sándor verseire komponált dalciklusának ötödik tételében négy kromatikus szájharmonika teremt teljesen szürrealisztikus, álomszerű atmoszférát a mezzoszoprán szólama számára: egy alma ringatózik a szélben és vágyik távoli világokba.3 „Weöres olyan virtuóza volt a magyar nyelvnek, mint őelőtte senki, költeményei tartalmilag a triviálistól, sőt a közönségestől a szarkazmuson és a humoron át a tragédiáig és a kétségbeesésig terjednek, sőt mesterséges mítoszok és legendák is vannak köztük” - írja Ligeti a Teldec-CD lemezkísérőjében.4 Ilyen mitikus-legendás környezetbe helyezhető az Alma álma című koncepció motívumrendszere is: a bűnbeesés, a tudás és a viszály (Erisz) almája mindmind olyan mitologémák, melyek a költemény bölcseleti síkjának árnyalásához eredendően járulnak hozzá. Ugyanakkor itt mégsem „csak” ez válik nyilvánvalóvá: itt a nyelv, a forma és a műfaj mítoszáról van szó, azokról az elmosódásokról, áttűnésekről, áthallásokról, melyek az értelmezhetőség iránti elkötelezettségünk máni- ákusságának állítanak görbe tükröt.

A fenn jelzett zenei álomrezonanciák nyelvileg is determináltak. Már az Alma álma cím is világosan jelzi azt a finom zenei elmozdulás-sorozatot, mely oly érzékeny a minimális modifikáció maximális jelentéselkülönüléseire. Nos, Weöres Sándornak nincs ilyen című verse: a felhasznált versrészletet Ligeti a Tizenkettedik szimfóniából operálta ki. A Tizenkettedik szimfónia az Áthallások című ciklusban találta meg a végleges helyét: a vers először az Egybegyűjtött írások 1975-ös, harmadik, bővített kiadásában bukkan fel az Áthallások ciklusban, majd érdekes módon több kísérleti, ato- nális darabbal együtt kimarad az 1976-os Áthallások című kötetből. Az 1981-es, immár háromkötetes gyűjteményes kötetben ismét jelen van, s azóta is része a korpusznak. Az Áthallásokban maradt akusztikus verseket Tüskés Tibor geometrikus szerkezetű verseknek nevezi: ez a kategória azonban inkább képzőművészeti karaktert ad nekik. Ugyanakkor maga Tüskés is a Játék című vers strukturális felskiccelésénél áttér a zenei

18