Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Varga Imre: Reggelnapló 6-7. (próza)

Van spirituális halál is - írja Szvámi Ráma. Amikor bizonyos gondolatok, személyek, helyek vagy idő köré korlátozódsz. Ezt nevezik fanatizmusnak. Tehát minden fanatizmus életellenes. Ha vallási, ha politikai, ha nyelvi. Könnyen átveszem az ellenfél harcmodorát. (Szidom a szerbeket, s vajdasági magyarként ugyanolyan életellenes szokásokat veszek fel, mint az utált többség. Kérdés, hogy milyen múltbeli egyéni, közösségi tettek következményeként?) A nacionalizmus kicsinyessége tesz kisebbségivé. Az ügyeskedők pedig ebből is politikai tőkét kovácsolnak. Észre se veszem, máris hátrálok: félmúlt esztétikai eszményekbe, irodalmi minták meddő utánzatába, operett-magyarkodásba, vagy minden ügyeletes zsenit feldicsérő, majmoló sznobizmusba.

Bármilyen vén is, condraként kelleti magát.

*

Te kis hamisss. Álmodtam-e, vagy mondja valaki (bennem? odakint?) - erre ébredek végül. Hajnalban fölneszelve, ködös borús időt vélek; nem alkalmas a szabadtéri úszásra, inkább alszom még fél órát, vagy inkább egyet. Hétkor pattanok ki az ágyból.

Ma tehát a medencei vigasságok elmaradnak, de el kell járnom illetékügyben, bevinni a zöldbabot, csemegekukoricát a fotóműterembe, mert a lányomékhoz nincs időm elmenni a Feneketlen-tó közelébe, nekik meg lesz errefelé dolguk. Kiváltom a szemüvegemet, meglátogatom K. Pistát, majd kiutazom Szentendrére, Sándor, a nyugdíjas bőrgyógyász németórájára. Ez így előzetesen, tervként is elég zsúfoltnak látszik.

Megint a világ felületén élek. Az öcsémmel való rosszemlékű találkozás anyámnál még zaklatottabbá tett. Nehéz elfogadni, hogy erre van szükségem, hogy ez az én tanulóúe/y- zetem. Nem örülnék még egy ilyen találkozásnak, de ez a tartózkodás belső tartásomon aligha javít. Nehéz viselni a lelki fájdalmakat, és ugyanolyan szabadnak lenni a lélek gyötrelmeiben, mint örömeimben.

A hét minden napján kényeztetni magamat legföljebb úgy lehetne, hogy másokat kényeztetek. Örülve az örömeiknek. De a magányosságom falát csak képzeletben lépi át valaki, s ők se kedvességgel, szeretettel, hanem perverz ösztönökkel. Persze én teremtem, vonzom őket magamhoz.

Szebben, tartalmasabban élni rendszeres munka nélkül, másoknak tolakodás nélkül segítve, aligha lehetséges. Ennek kell megtalálni naponta az idejét, módját. Vonzóvá tenni magamnak másokat. Észrevenni a védműveket, amelyeket sérüléseim után építettem életem köré. Ha én kész leszek rá, tudom, nem kell hívni az igazi nőt, rámtalál úgyis. (Most 47 éves vagyok.) Na ugyan - 63. (A közreadó javítása.)