Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Varga Imre: Reggelnapló 6-7. (próza)

kölcsönt, civakodik, vádol. Állítólag kocsmákból poharakat-korsókat lopkodtam régen, és összegyűlt belőlük egy kisebb készletre való. Na, ez mintha megint rémálom lenne. Persze fáj, amivel vádol az öcsém, dühös is leszek, és este ezt a rossz érzést tudatosítva, megbocsátok neki. Mindjárt könnyebb leszek, de azért érzem hátamon a hideg árnyékot is.

*

Korán van még. A tegnapi esőnk után remény a napsütésre. Otthonról haza. Miután megérkezem, jó lenne néhány életrajzi jelenetet-fejezetet tisztázni, készebbre alakítani. Főként az önéletrajzi jellegű szakaszokat. Azt kifejezni történetekkel, eseményekkel, hogy a hősöm mennyire nem tudja, milyen világban él, mert képtelen meglátni az énjétől, dühétől, irigységétől; iszik, szorongatja az egyik lány kezét, vagy bontogatja a ruhájából, és már a másik után sóvárog.

Nehogy már prédikáló, moralizáló legyek!

Ügy benne élünk hitványságainkban, mintha a ruhánk, sőt: a bőrünk lenne. Korunk hőse nem lát rá magára, a környezetére sem, mert a mintái, készletei, stílusa, önképe nem engedi.

Ezt a sodródást, tehetetlenséget, kábaságot, álomszerű ébrenlétet megírni. Ha kívülről próbálom, csak krónika vagy vélemény lesz belőle. Ha túlságosan azonosulok vele, ha én válók egészen a link Sámánkóvá, belepistulok.

Feltételezések. Magyarázkodás. Akárcsak az életemben. Nem az érzésekkel van most sem bajom, hiszen azok a „lélek színei”, hanem hogy az energiáik nem tudatosak. S ami rossz érzés, arra biztat, hogy túlmenjek rajta.

Nem zavaróan, de figyelem magamat, na persze az öcsémet is.

*

S hol az én verseim?

Nem találtak hazát.

Akárcsak írójuk?

Megint olvasgatom az ismerős szlovmagy költőket. A legjobbjaikban is: irodalmi félmúlt, másodlagosság, vidéki firhang, publicisztika vagy lételméleti erőlködés. Nem a tájszavaik ellen vagyok, sőt jólesően ízlelgetem a csenderes-, viheder- vagy a kojtol-féle nyelvi ritkaságokat. Akkor mi ellen? Miért fáj az elhagyott szűkösség, akolhideg? Bármikor visszamehetnék. De hová és minek?

Milyen lesz ott a folytatás, mit ígérnek a fiatalok? Ha nem majmolják tovább a középszerű magyarországi poétákat, hanem túllépnek rajtuk, kiderülhet az ég.