Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Haklik Norbert: Eleven embercomb, avagy Kabdebó Tamás a nyelvtükrök között (tanulmány)
7 Kabdebó Tamás: ...De szabadíts meg a nyelvi sehogytól, in: A hallottakról jót vagy semmit. Tizenkét irodalmi esszé. 81., Árgus Kiadó, 2003. 8 Uo. 83. 9 Uo. 87. 10 Uo. 90. 11 „Aki magyarul kezdett el írni, akár még otthon, akár idekint, az bátran vallhatja Kosztolányival: Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható... Mélyen bennem van, a vérem csöppj eiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként... Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.’ Kosztolányi második állítása már megkérdőjelezhető. Figyeljünk: ’Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét azonnal vérré változtatjuk.’ Igen, vérré változtatjuk minden szemerjét, de ez a folyamat, kint élő író számára nem kizárólagos. Huszonöt év tapasztalata, számtalan egyetemi kurzus végigtanu- lása, gyermekeink iskoláztatása, több munkaviszony és a folytatólagos kinti élet az államnyelvet az író második természetévé teheti. A nyugati írónak - kevés kivétellel - életszükséglete a kétnyelvűség, mert enélkül nem tekintheti át saját magának és környezetének valóságszemléletét és a két nyelvben megnyilatkozó egyezéseket és különbözőségeket.” Uo. 88-89. MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK magyarul így kell olvasni: eleven embercomb’, majd hozzáteszi: ’A fordítói játék és ennek mindenféle ravaszabb vagy egyszerűbb változatai segítenek bennünket abban, hogy a hibrid nyelvi beidegződések helyett áttételekben gondolkozzunk.’”8 Ugyanebben az esszében Kabdebó megemlíti és példákkal is illusztrálja, hogyan teheti mindkét nyelv használatát kölcsönösen gazdagabbá és tudatosabbá például, ha eljátszunk a kedvelt családi fordulatként használt szólások és közmondások magyar és angol megfelelőinek összevetésével, később arról ír, a családjában dívó kutyakultusz által megihletve közel kétszáz, kutyával kapcsolatos magyar kifejezést gyűjtött össze, valamint nyelvi játékokat is ismertet - nem csupán az utóbbi évtizedek során nemzetközivé lett Scrabble-t, hanem a kevésbé ismert szópókert is, amelyről nem mulasztja el megjegyezni: „Pennys, illetve centes alapon játszva érdekesebb, mint pénz nélkül.”9 Kabdebó nem csupán lehetőségként, hanem szükségletként is tekinti a kétnyelvű írók esetében a hasonló nyelvjátékokat: „Az írónak szüksége van arra, hogy ilyen látszólagos játékokkal kulturális többletre tegyen szert, hogy a hintapalintával, ami minden jól tudott két nyelv között lehetséges, megnövelje saját lelkének tájait.”10 E megállapítást igazolandó akár még Kosztolányi Dezsővel is kész vitába szállni, és a többletet, amellyel a kétnyelvű lét gazdagíthatja azt, aki az irodalomban alkot, a szerző és környezete valóságszeméletének áttekinthetősége mellett éppen a két nyelv természetes összevethetőségének, hasonlóságaik és különbségeik tudatosításának lehetőségében véli felfedezni.11 Lássuk tehát, hogyan érhető tetten a kétnyelvű lét hatása Kabdebó Tamás írói nyelvhasználatában a Danubius Danubia folyamregény-trilógia lapjain. Lévén, hogy a szerző emigrálása óta - a rövidebb olaszországi kivételtől eltekintve - anglofón országokban (Egyesült Királyság, Guyana, Írország) él, aligha meglepő, hogy bőséggel találunk olyan nyelvjátékokat a könyvben, amelyek során az angol és a magyar nyelv különbözősége adja meg az írói nyelvteremtés apropóját. A nyelvi deficitnek a nyelvhelyességi érzék és a nyelvi fantázia többlete, illetve szabályozó hatása 48
