Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Borbély Szilárd: Kátrány (novella)
CIGÁNY UTAK Aztán a szülők megnézik másnap a bulifotókat a helyi lapban, ahol a szerkesztőség mindig síkideg, mert félnek, nehogy rosszat írjanak. Mert akkor a polgi, vagy az alpolgi, vagy valamelyiknek a felesége ezek közül, megsértődik, és akkor megszólal a főszerkesztő asztalán a vonalas telefon. A régi piros telefon. Elég, ha épp rajta van valamelyik asszonyon a havi hiszti, és máris repül egy újságíró. Van másik. Állnak sorban mindig elegen kinn az utcán. Onnan lehet tudni, hogy baj van, ha a vonalas készülék, amelyik a főszerkesztő asztalán van, azon a flegma hangján csörren meg. Azon jön ugyanis a lebaszás a hivatalból. A képekkel is baszottul vigyázni kell. Kisvárosban mindenki ismeri a polgi meg az alpolgik kölykét, azokat nem szabad beszerkeszteni. Vagy olyat írni, amire ezek berághatnak. Akkor kezdődhet a kimagyarázkodás, a mosakodás. De a végén valaki úgyis repül. A leggyengébb láncszem. Néha épp a főszerkesztő. Kisvárosban mindenkinek van valami mellékes, mert a fizetés sosem elég. A kölykök a gimiben meg folyvást azon versenyeznek, hogy mi kell, ami már a többinek megvan. Ez is a kiválasztás iskolája, kinyomni a társaság peremére a csóróbbakat. Hogy tudják, hol a helyük. Ebbe a presszóba jár a gimi egy ideje már. Ez a hely mostanában felkapott. A lányokat ingyen engedik be, csak a kiscsávóknak kell fizetni. Ilyenkor minden drága. A fiúk kiperkálják a belépőt. A gimiben már minden eldől ilyen helyeken. Az is, hogy ki a csicska. Aki csicska, az is marad. Akinek az apja is be akar kerülni a buliba, az ide adja a kölyköt. Abból csicska lesz. Minden csicska azt hiszi, majd vele másként történik. Hogy majd beveszik a buliba, amire az apa is vágyik, hiszen azért küldte a gimibe azt a büdös kölyköt. Mert az apának persze nincs annyi pénze, amennyi a gimihez kéne, meg hogy a menő fiúkkal lógjon a kölyök. Kütyük, nyaralás, jogsi, saját autó meg ilyenek. Csak a márkás ruhák egy vagyon. De a gimiben nemcsak kapcsolatra lehet szert tenni, hanem pénzre is. A polgi köly- kének a táskáját egy csicska viszi egyik teremből a másikba. Leszalad neki a büfébe, ha elsóhajtja magát. A menő fiúknak mindnek van csicskája. Az autókereskedő fiának is, az ügyvéd fiának is, a bíróénak is, a helyi magánklinika tulajának is. Nincs másként a csaj- szik közt se. Az még gázabb. A kölykök itt lógnak hétvégén. A gimisek itt érzik jól magukat, mert itt biztonságban vannak. Mert ide nem engedik be a kátrányt. A biztonságiak már az ajtóban lekapcsolják őket. Ha hőzöng egy, hogy ő kifizeti, van pénze, nézzék csak, mint más, azt lefejelik. Először csak finomkodnak, csak lefejelik. De ha nem tudja a helyét, és veri a nyálát, hogy neki is vannak jogai, akkor meg kell tanítani. Akkor nem lehet finomkodni. Az ilyenek valahogy mindig nekiszaladnak a falnak. A rendőr se tud mást megállapítani, ha kijön. Jegyzőkönyvezheti, hogy nekiszaladt, mindenki látta. Ha egyáltalán kijön. „Nagyon gáz, ha ezek erősködnek”, mondják a szekrényhátú kopaszok. A kátrányban mindig van néhány, amelyik ide jön izmozni. Tépik a szájukat, be akarnak menni valami csajszi után. Ezeknek folyton áll a farkuk. De ebben a korban minden faszinak folyton áll. Tök gáz. Csak a szekrényhátú kopaszok szenvtelenek. Köpnek az aszfaltra. A teremben a kátrányokról beszélnek. Hogy nekiszaladnak a falnak, mintha nem érzékelnék, hogy ott egy fal van. Akkor is, ha nem látszik. Nem lehet megszabadulni tőlük. 24
