Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Agda Bavi Pain: Jeszoszkero nyilaj (novella, Pénzes Tímea fordítása)
CIGÁNY UTAK A bal arcán csapódó csípős paskolás téríti észhez, amit a tarkójára mért néhány tóm- / | pa ütés követ, amikor Robi az első tasli után előrehajol. A többiek rájuk se hederítenek. Az öreg Ďuluš, a családfő, szívélyesen fogadja a látogatót. És Robi, akinek arra sem volt ideje, hogy észrevegye, mikor kelt fel a fotelból, további simogatásokat gyűjt be.- Hát mé nem hallattá magadró, Béla, hisz tudod, hogy ez így nem járja! Khamesz te chudel? Te cicika, verést akarsz?! Azonnal összeborulnak: ölelkeznek. Ďuluš úgy borzolja össze Robi haját, mint egy kisfiúnak. Nem állja útját lyukacsos trikója alatt domborodó nagy hasa sem. Robinak egy szemérmes mosoly ívében kell rajta áthajolnia.- Dikh - csóválja a fejét Ďuluš -, rózsát hoz nekem, deges! Világvíge! A piros szegfűt az egyik asztalon álló üres pohárba rakja.- Kiengedtek.- Hisz látom, nem? Ideje vót. Egy örökkívalóság óta nem láttalak! - Barátságosan lökdösi őt előre. - Gyere csak a konyhába, ott majd beszélgetünk!- Arra! - kiált fel magyarul a cigánycsalád ujjongó feje a konyhában. Szemét üveges szemüveg takarja. Orra alatt gondozott rozmárbajusz csüng az áll alatti mélységekbe, az arcán kilométerekre elálló pajesz. - Dzsa hét! - kergeti ki az asszonyokat a székekből. - Ružena, csinálj nekünk kávét! - utasítja. - Ivet, hozd az üveget és tölts! A vendéget leülteti az asztalhoz. A csorba ablak mögött a bátortalanul emelkedő domb telis-tele szeméttel.- Hoztam egy kis kaját. Robi ízelítőt oszt a gyerkőcöknek és asszonyoknak a börtönkosztból, amit úgy kapkod elő mindenhonnan, mint egy varázsló. Kissé száraz kiflik meg méz és dzsem kis műanyag tégelyekben. Az ajtóban két fiú áll. A kék foltokkal össze-vissza teleszórt alkarjuk a tűvel és a tussal szerzett tapasztalatokról árulkodik. A kisebbiknek a bepárásodott, nyugodtan lélegző zacskóba folyik a taknya. Ostobán mosolyog, és hunyorgó szemével vágja a helyiségben a füstöt.- Ez meg ki? - kérdezi nevetve a bátyját, miközben elszívja a fölkínált spanglit.- Ta nam amlékszel rá?- Naam.- Ez a Béjla - magyarázza a derékig vetkőzött testvér.- A Béjla? - sóhajt a cigány kölyök. Orrát visszadugja a zacskóba. Azzal a bizonyos szórakozott, széles vigyorral. A mellette elhaladó asszony jókora nyaklevest kever le neki.- Hányszor megmondtam, te dibil, hogy amikor szipuzol, ne bagózz!? - formed rá az asszony durva tébécés sziszegéssel a pofon elől elhúzódó csemetére. - Ügy akarod vígezni, mint a Jenci?! Jenci a konyha sarkában ül, sanda pillantásokat vet rájuk, és tűzzel kifehéredett arcát mosoly lyuggatja. a 15
