Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - CIGÁNY UTAK - Agda Bavi Pain: Jeszoszkero nyilaj (novella, Pénzes Tímea fordítása)

CIGÁNY UTAK

A g d a Baví Pain

JESZOSZKERO N Y I L A J

A piacon nagyobb a nyüzsgés, mint korábban. A haszonnövények friss szaga átszűrődik a tömegen, és kellemesen áttisztítja az eldugult orrlyukakat. Egzotikus gyümölcsből sincs hiány, és az emberek már nem tolongnak kilométeres sorokban, mint egykor. Robi azonban mást keres. Végre észreveszi az ideiglenesen berendezett virágos standot a vizes vödrökben álló tarka növényekkel. A legolcsóbbat veszi meg - piros szegfűt díszítés nélkül. Két szegfű mint két koporsószeg.

Az egyházi ereklyéket árusító üzlet sarokházának első emeleti ablakában megjelenik egy hosszú göndör hajú, tetovált vállú, meztelen férfi. Ásít, az összelapult vidéki dunyhát paskolja és rakja ki az ablakpárkányra. Az ablakok alatti fal elsárgult reklámplakátoktól ragacsos. Mindegyik plakáton egy és ugyanaz: egy hosszú barna hajú lány ül egy robogón.

Robi letöri az egyik virág szárát. A virágot a szivarzsebébe tűzi.- Olyan kék - emlékszik vissza Robi az ajtó előtt a cigány gyerek mutáló hangjára, akitől az utat kérdezte. Az ötödik emeleten olyan kék ajtó.

A lépcsőzés megviselte. A liftakna ugyanis teljesen nyitott, üresen tátong, vagyis pont az hiányzik belőle, aminek ott kéne lennie: a lift, az acélsodrony és a nehezék. Ellenben dugig van szeméttel és a vastagbél tartalmának egyedi, szárított preparátumaival. A kék ajtón nincs kilincs, sem zár.

Robi bekopog: így illik. A megbeszélt módon, a sportmeccsekről ismert szurkolói ritmusban. Még egyszer, ezúttal erősebben.

Bentről meglehetősen erős zajongás hallatszik. Óvatosan fülel. Egy idő után egy nagy fülű, oldalra fésült hajú cigány gyerek nyit ajtót. Kiköpött úgy néz ki, mint akitől az utat kérdezte. Mögötte egy korcs csóválja a farkát, és a nyelvét öltögeti Robira.- Idhon van Ďuluš? - nyújtja meg cigányul.- Hisz - feleli a fiú ugyanolyan nyelven -, gyhüjj bejjebb.

Bevezeti őt a nappaliba, és lehajol a szoba közepén egy masszív muzeális fotelban üldögélő alakhoz.

Robi csak néhány másodperc múlva szokik hozzá a sötét, befüstölt helyiség félhomályához, amelynek nehéz, vastag függönyök mögé száműzött kis fényét a tévé- képernyő villogása helyettesíti. Orrlyukába nedves, majd mindenféle szagokkal telített levegő hatol. Sötét és nedvesség - így születik az élet, és így születnek a fényképek is. A földön és a rekamiékon megszámlálhatatlan mennyiségű alak hentereg, üldögél vagy éppen áll. Az itt-ott felparázsló cigaretták a fejek helyzetét jelölik. Mindahányan elmé- lyülten, szinte lélegzet-visszafojtva és nyelés nélkül videóznak: Terence Hill és Henry Fonda. Erre Robi is emlékszik. Nevem: Senki. Jó film.

14