Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Jónás Tamás: Születésnapodra; Elégia; Szerelmi vallomás (versek)
CIGÁNY UTAK terveink nem voltak vágyak vendégek ritkaság tele volt a lakás csenddel szék alig öt-hat ágy rendszeres reggelek munkák véletlen éjjelek ernyedten mosolyogtunk: ez nem erőltetett menet aztán az ablakok hadban egyik világos sötét kitakarta a pocakos kozmosz a köldökét izzadt is csepegtek szánkra illatos csillagok sóvárogva figyeltem magam hol vagyok nem itt vagyok jött aztán költözés harc gond szerelem gyógyszerek maradtam magányos gondos végül is jó gyerek értelme egyiknek sem volt nem is baj most se fáj egyre nagyobb a tér tágítja a sok muszáj tervezem akarni hinni imákat kóstolgatok csak egyben vagyok biztos: egyben és negyven vagyok Szerelmi vallomás Nem jutott időm, hogy elmondjam. Dehogy! Tulajdonképpen mindig van időm. El is mondtam, le is írtam (magam). De hogy! Kolozsvárra értem, s nem volt cipőm. Meleg. Sem zokni, fogkefe, sem illatom. András és Bréda adott, nulla gond. Böködtem magam veled, csillagom! A Hold két napig éppen hulla volt. Nyomás, ha nincs, a szúrás is remek. Mellédumálok. El kéne mondanom, hogyan nem értem sós szerelmedet. Öröknek tűnik, hiányos oltalom. Jaj, érts félre, éppen most szenvedek. Ez azt jelenti, minden rendben van valami rendetlenség is. Komolytalan? Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett bozonrendszerét. De nem tudom, mert elmondani szép. Elhallgatni szép. Gyötrődöm fénytelen. Kívánni sem merem, legyél velem. Hisz itt vagy, fekszel mellettem. Ugye? Talán ez nem is szerelmünk ügye. 13
