Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Wajs Papusza Bronisława: Cigány mese; A fehér tél beköszöntött; A víz, amely vándorol; Dal; Lábam többé nem lép oda, hol valaha cigányok jártak; Nézek erre, nézek arra; Papusza fejében szerzett cigány dal (versek, Zsillé Gábor fordításai)
CIGÁNY UTAK Ó, mily nagyon szépséges fekete áfonyát gyűjteni, mintha a cigányok könnyét! Ó, mily nagyon szépséges élni, húsvétkor madárdalt hallgatni! Ó, mily nagyon szépségesen dalol a sátrak közt magában egy lány, lobog a hatalmas tábortűz! Ó, emberek, mily nagyon szépséges hallgatni a távolból a húsvéti madárdalt, a gyerekvisongást és a legények-lányok táncát és dalolását. Ó, mily nagyon szépséges élni, éjjelente a folyóparton járni, puszta kézzel megragadni a hűvös víznél hidegebb halat! Ó, mily nagyon szépséges gombászni, szeretetet adni, krumplit sütni a tűznél... A cigány ló pedig már a gyepen toporog, mikor lesz útra készen a szekér... Ó, mily nagyon szépséges éjente álmatlanul hallgatni: húzzák a békák a talpalávalót! Az égbolton Csibéivel a Tyúk és a cigány Göncöl a teljes jövőt megjósolja a cigánynak, s az ezüst holdvilág, az indiai ükapák atyja fényt hurcol nekünk, szemügyre veszi a gyermekeket a sátorban, fényét felkínálja a cigánynak, hogy könnyebb legyen bepólyázni a gyereket. Ó, mily nagyon szépséges az égboltot nézni, különféle kékjeit halomba rakni a szívben! Ó, mily nagyon szépséges a fekete szemet, a sovány arcot csókolgatni! 10
