Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Wajs Papusza Bronisława: Cigány mese; A fehér tél beköszöntött; A víz, amely vándorol; Dal; Lábam többé nem lép oda, hol valaha cigányok jártak; Nézek erre, nézek arra; Papusza fejében szerzett cigány dal (versek, Zsillé Gábor fordításai)
II PAPUSZA FEJÉBEN SZERZETT CIGÁNY DAL [PlEŠŇ CYGAŇSKA Z PAPUSZY GtOWY UtOŽONA] A Az erdőben nőttem, mint aranyszín bokor, egy cigánysátorban világra jőve, a vargányához hasonlatosan. Saját szívemként szeretem a tüzet. Óriási és apró szelek dajkálgatták a cigány lányt, majd messzire űzték a világba... A könnyek esője megfürdetett, az arany napkorong, cigány apám, felmelengetett és felhevítette szépen a szívem. Az égszínkék forrásból nem merítettem erőt, csupán megmostam a szemem... Az erdő mélyén medve kóborol, mint az ezüst hold, a farkas retteg a tűztől, nem marja meg a cigányt. A cigány lány messze bolyong az erdőben, nyerít a cigány ló, felriasztja az idegent, örvend a cigányok szíve. Egy mókus a cigánykunyhón diót rágcsál. Ó, mily nagyon szépséges élni, hallani mindezt! Ó, mily nagyon szépséges szemlélni mindezt! 9
