Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - CIGÁNY UTAK - Wajs Papusza Bronisława: Cigány mese; A fehér tél beköszöntött; A víz, amely vándorol; Dal; Lábam többé nem lép oda, hol valaha cigányok jártak; Nézek erre, nézek arra; Papusza fejében szerzett cigány dal (versek, Zsillé Gábor fordításai)
CIGÁNY UTAK Most egy madár a bozótban alszik a hólepel alatt, mint egykor a szegény cigánypurdé, ki mára meleg otthonra lelt. Szegény madárka röppen az ablak alá, átfagyott - kenyeret kér. Ó, ez az én erdei testvérkém! Együtt nőttünk fel a sötét erdőben. Adok néki finom kenyeret, adok, a lehető legtöbbet. Jöjj ide hozzám, én hozzád sietek, szegény kis nyomorult madaram! Együtt fohászkodunk az Istenhez, bukkanjon fel a hatalmas nap, mert most tengernyi a hó, mint a pelyhes vánkos. Madárkám, valaki meleg kuckót készített néked, nehogy megfagyj a bokor tövében, a tengernyi hóban, hol nem voltak édes álmaid. 1953 A VÍZ, AMELY VÁNDOROL [ W O D A , KTÓRA W^DRUJE] Már régen a múltba enyészett a vándor cigányok kora. Mégis látom őket: sebesebbek az erős, áttetsző víznél, mely tovaúszik. 4
