Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - CIGÁNY UTAK - Wajs Papusza Bronisława: Cigány mese; A fehér tél beköszöntött; A víz, amely vándorol; Dal; Lábam többé nem lép oda, hol valaha cigányok jártak; Nézek erre, nézek arra; Papusza fejében szerzett cigány dal (versek, Zsillé Gábor fordításai)

CIGÁNY UTAK

És eszembe ötlik: valamit mondani szeretne.

Szegény víz, egyetlen nyelven sem tud, hogy szóljon, hogy daloljon rajta.

Hát egyre csak csobog ezüstösen, akár a szív, morajlik a beszélő víz.

Csak az istállójától nem messze

legelésző ló

hallja és érti e zúgást.

Hanem a víz nem pillant rá, eltűnik, sodródik tovább, hogy a ló szeme meg ne lássa a folyót, mely vándorol.

1970

n

DAL

[PlOSENKA]

Sok-sok év múlva,

vagy talán hamarabb, nemsokára,

énekem a kezedbe kerül.

Honnan bukkant elő?

Talán nappal, talán álmodban?

És megemlékezel és eltűnődsz rólam - vajon mese volt mindez, vajon igazság?

És az én dalaimról és mindenről megfeledkezel.

1952

5