Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Nagy Erika: A kétnevű város (Váradi Nagy Pál Urbia című kötetéről)
IZLES e k es pofonok Nagy Erika A KÉTNEVŰ VÁROS A könyv Szalay Miklós tervezte borítója egy városkép műholdfelvételét ábrázolja. A fedőlapkészítés motivációja érthetővé válik a címből kiindulva, ti. a latin urbis szó jelentése „város”, míg a könyvben szintén gyakran előforduló linna szó finnugor eredetű, jelentése „vár”.2 Az olvasó már az első részben egy olyan világba csöppen, amelyet kettősség ural. Egyrészt a sajátos, hajónaplószerű beszédmód a valóság, a megtörténtség vagy a valószerűség érzetét kelti, míg a történet az olvasóban önkéntelenül is interferál(hat) Voltaire Candide-jának Eldorádó című fejezetével, amelyben egy történelmen kívüli, nem létező álomvilág képe merül fel. A kettősség mindvégig jellemzője marad a kötetnek, s több szinten is érvényesül. A városnak két neve van, lakói nyelvüktől függően kétféleképpen nevezik. A történetek ezen síkja erősebben kötődik a valósághoz, amennyiben a kisebbség-többség, illetve a társadalmi hierarchia létező problémáját veti fel. A kötetben azonban nem egyértelmű, hogy etnikai, nemzeti stb. kisebbségről van-e szó, s a háttérben működő hatalom jellege is nehezen megragadható. Urbia/Linna egy Impéria nevű birodalom részeként jelenik meg, de ebből sem tudunk valós történelmi korra, illetve létező (vagy valamikori) helyszínre 2 Egy Mihály Noémi által készített interjúban maga a szerző is közöl információkat a címadásra vonatkozóan: http://kisokos.radiocluj.ro/biblio/urbia . php [2012. 12. 08.] következtetni. Többnyire inkább a történelmen kívüliség jellemzi a kötet legtöbb darabját. Ezt erősíti fel már a kötet elején a Kopernika című történet, amelynek utolsó mondata („Két év múlva meghaltam tüdőbajban”) erősen befolyásolja az olvasói hozzáállást, s hatással lesz az ezt követő történetek olvasatára, valószerűnek te- kinthetőségére. Ez a képzeletbeliség azon fogódzók egyike, amelyek összekötik a kötet egyes darabjait. A meglévő párhuzamosságok, fel-felbukkanó közös elemek, motívumok - mint a helyszín, bizonyos szereplők azonossága, többszöri megjelenése különböző történetekben, azonos hangulat, atmoszféra - kínálják az együttolvasás lehetőségét, azonban, ha ezt az eljárást próbáljuk követni, minduntalan akadályokba ütközünk. A hasonlóságok nem szerveződnek egységes rendszerbe, nem alkotnak összefüggő, logikus motívumhálót, gyakran inkább esetlegeseknek tetszenek, s így kissé széteső szerkezetről tanúskodnak. Megakadályozzák azt is, hogy önálló történetekként olvassuk a szövegeket, de azt is, hogy novellafüzérként tekintsünk a kötet darabjaira. Az első három történet lehetne egymás párja, amelyek ugyanazon főhősnek különböző életkorbeli „anekdotáit” adják elő (a kötetbeli sorrend szerint), de a Kopernika említett mondata ellehetetleníti a tökéletes összekapcsolás lehetőségét. Ezután két olyan történet következik (gdr, öregtorony), 84
