Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Ardamica Zorán: Szubkulturális hibridizmus, avagy a „Nagy büdös kisbetűs élet" (tanulmány)
M U L T 1 K LJ L T 1 É S KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK rosan családszodológiává váló vidéki pár” [31.], felesége Jolán, Ilonka, pontosabban „Galkovicsné, született Galkovicsné”, (82), lehet özvegy, alkoholista, vagy éppen zseni (45). Favágó és filozófusként megnyilatkozó, közmunkára ítélt kecsketolvaj, netán múzeumőr. „Fél pár lúdtalpú” (88) rokkant. Potenciális halőr vagy úszómester, bányász, „komolyzenész”. „Ötletszerűen hazafi” és főleg „európaraszt” (103). A Galkovicsok és az őket körülvevő személyek családot alkotnak, egy „átlagos vályogházi családot” (105). Azon túl egy kissé nonszensz mikroközösséget, amelyben mindenki más. Különböző szubkultúrákat jelenítenek meg kicsiben, mégis összeköti őket a galkovicsi világlátás, egy olyan közös, mégis egyénenként, részleteiben különböző identitás, amely szervezőerőként van jelen a világ Galkovicsok által belakott földrajzi, szociokulturális és szellemi szegmensében. Galkovics a társadalom metaforája, azaz egy-egy Galkovics leginkább társadalmi metszetben értelmezhető. A Galkovicsok saját szubkultúrájuk nyelvét beszélik, de nem úgy, mint Móricz szereplői: ki-ki jól elhatárolhatóan egy-egy társadalmi réteg tipizálható diavagy szociolektusát. Itt nincs szó egy-egy szociolektus kulturális vagy társadalmi szegmensre, rétegre jellemző szoros igazodásáról. Köszönhetően Szávai írói stílusának, ezek a nyelvek összeolvadnak egy szávai-galkovicsi nyelvi kontextusba, miáltal a kötet nyelvét formálják egyöntetűvé. A szerzői identitás részben azonosul a Galkovics-identitással, részben a kívülálló kritikájával illeti azt. Máskor ironikusan szólal meg Galkoviccsal kapcsolatban a nem Galkovics szereplők által. Minduntalan, szövegenként változik ugyanis az elbeszélői szempont, hol Galkovics mesél, hol róla mesél valaki egyes szám első személyben. Más (szub)kultúrák,7 más aspektusok egyetlen abszurd, groteszk rendszerben. Ám minden szereplő iróniájának nyelve azonos a galkovicsi önirónia nyelvével. Minden Galkovicsban felfedezhető tehát a szerző, vagyis a szöveg, a világ látszólag külső szemlélőjének8 énje. Mint ahogyan mindannyiunkban, kortárs, vidéki magyarokban határokon9 innen és túl lakozik egy darab a Galkovics-identitásból. A magyar társadalom valamilyen módon perifériára szoruló kis7 A zárójel a hierarchia fokozatos elmosódását, a főáram megkérdő- jeleződését illusztrálja. “ Szerző, olvasó. 9 Legyenek bár szociálisak, műveltségbeliek, társadalmi rétegeket, kultúrákat elválasztok, vagy éppen országhatárok.
