Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Benkő Krisztián: A hétmérföldes csizma (tanulmány)

VAROS ÉS EMLÉKEZET

1. A VÁROS(OK) SZEMIOTIKÁJA

A regény tematikus alrészei közül mindenekelőtt A városok és szemek, illetve A városok és jelek címet viselő leírások kerülnek szorosabb kapcsolatba a kurzívval szedett keret nyelvészeti eszmefuttatásaival, melyekben a semmilyen közös nyelvet nem beszélő két főhős tárgyak jelrendszere révén kommunikál:

„Perzsák, örmények, szíriaiak, koptok, türkmének voltak a követek; a császár az, aki minden alattvalójának idegen, és a birodalom csak idegen szemek és fülek közvetítésével volt képes Kublai előtt bizonyítani. [...] Újonnan érkezett és a keleti nyelveket egyáltalán nem ismerő ember volt Marco Polo, nem tudta másként kifejezni magát, mint gesztusokkal, ugrálásokkal, az ámulat és a borzadály kiáltásaival, állatias csaho- lásokkal vagy kuvikolásokkal, lőfegyverekkel, kovakövekkel, mindezeket sakkfigurák módjára szétosztva maga előtt” (17.).

A császár ebből a jelbeszédből a keretnarratíva folytatásai és saját képzelete alapján bármilyen következtetést levonhat egy-egy várost illetően („a tárgyak különböző dolgokat jelenthettek: egy nyilakkal teli puzdra hol egy háború közeledtét jelezte, hol bőséges vadászzsákmányt vagy egy fegyverkovács boltját” - 30.), vagyis a város(ok) jelképei az olvasói fantázia metaforájává válnak a regényben: ahogy később fogalmaz, „felépítettem gondolatban egy városmodellt, amelyből minden lehetséges város kikövetkeztethető” (53.).

Calvinót nem a város szimbolikus közhelyei érdeklik, hanem a rejtett jelentések felfedezése. Ha példaként végigkövetjük a szövegben Velence védőszentjének és egyik fő szimbólumának, a Szent Márkot jelképező (szárnyas) oroszlánnak az alakváltozatait, akkor mindössze kétszer bukkanhatunk rá: A városok és jelek első darabjában tűnik föl, hogy aztán a következő fejezet törökfürdőjének szobraként jelenjen meg - miközben ,,[m]ás jelzések arra figyelmeztetnek, ami

48